Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - GYÖRGY ÉVA: A fény és a nedvesség hatására kialakult anatómiai sajátosságok tanulmányozása néhány zárvatermő növény levelében és szárában

Bevezető A külső környezeti tényezők közül a fény és a víz jelentős mértékben befolyásolják a hajtásos növények testének szerveződését és az egyes szervek élettani szerepét. A kormofiták törzsfejlődése során kialakult morfo-anatómiai alkalmazkodási formák lehetővé teszik a növények túlélését és elterjedését nagyon változatos ökoszisztémákban. A levél plasztikusan alkalmazkodó növényi szerv a környezeti tényezők változásához. A heliofil levéltípus erős fényben fejlődik, nyílt terepen vagy a lombkorona felszíne mentén. A mezofillum egyik vagy mindkét oldalán jelen van az oszlopos asszimiláló alapszövet nagy számú kloroplasztisszal. Az oszlopos parenchima elsősorban a fotoszintézis helye, a szivacsos parenchima pedig főleg a párologtatás színtere, de a szervesanyag-építésben is részt vesz (HARASZTY 1990). A levéllemez vastag, tömör szerkezetű és kis felületű. Anyagcseréje élénk, fejlettek a levélerek, sok az asszimilátumot elszállító háncsedény és a szervetlen tápanyagok vizes oldatát hozó faedény. A nagyobb erekben erőteljes a szklerenchimatizáció, nyalábhüvely vagy háncs alatti szilárdítóív formájában. Az erős fény általában magas hőmérséklettel és ezáltal a párologtatás útján bekövetkező vízleadás fokozódásával társul, ezért a heliofil levelek bizonyos mértékben a szárazságtűrés bélyegeit is mutatják (FODORPATAKI és tsai. 2004). A szkiatofil (árnyékkedvelő) levéltípus gyenge fényben fejlődik, például sűrű növényzet belsejében vagy más levelek árnyékában. Mezofilluma általában homogén (BAVARU - BERCU 2002), szerkezetében csak szivacsos asszimiláló alapszövet van jelen, mert gyenge fényben az oszlopos parenchima nem alakulhat ki. Egyes fajoknál az asszimiláló alapszövet oszlopos és szivacsos parenchimára differenciálódik, de a paliszád parenchima kismértékben fejlett. A levél vékony és puha, lazább szerkezetű, hajlékony és nagyobb felületű. Gyenge fényben a szilárdítószövetek közül elsősorban kollenchima fejlődik ki. A szkiatofil levél erezete gyengén fejlett, kevesebb a szállítóedény (FODORPATAKI 2001). Mivel az árnyékos élőhelyek általában nedvesek is, az árnyékkedvelés adaptív jellegei mellett jelen vannak a nedvességkedvelés bélyegei is. A higrofil levél nedves szárazföldi élőhelyen fejlődik. A levéllemez széles, vékony és puha. Az epidermisz kutikulája vékony, a levél amfisztomatikus (PERSECÄ - TUDOSE 1983). A sztómasűrűség kicsi, a sztómák enyhén kiemelkednek az epidermisz síkjából, a trichomák általában hiányoznak. A levél erezete gyér, az erekben kevés a szállítóedény és a szklerenchima. A szivacsos parenchima laza szerkezetű, a sejt közötti levegőjáratok szélesek. A szárazságtűrő növények levelei vastagok, az epidermiszt vastag kutikula borítja és általában jellemző a fokozott szőrözöttség (EAMES - MACDANIELS