Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében

3.3.5. T,W,R értékek A növényfelvételezési adatok feldolgozása során minden faj mellé megadtuk a hő- és vízháztartás és talajreakció értékekeit. Ebből az adathalmazból, a borítás értékével súlyozva kiszámítottuk minden mintaterületre, szintenként és összesítve a teljes mintaterületre egy súlyozott T, W és R értéket. W-súlyozott átlag R-súlyozott átlag T-súlyozott átlag A B C D AD A B C D AD A B C D AD É 6,0 5,8 5.0 5,1 5,6 É 2,0 2,4 3,0 2,2 2,3 É 3,0 4,1 4,6 3,9 3,6 D 5,8 5,4 4,4 4,8 5,4 D 2,3 3,1 2,9 2,4 2,6 D 3,3 4,2 4,6 3,8 3,8 É+D 5,9 5,6 4,8 4,9 5,5 É+D 2,2 2,8 3,0 2,3 2,5 É+D 3,2 4,1 4,6 3,9 3,7 8. táblázat. A T, W, R értékek átlagai kitettségenként és szintenként A vízháztartás értékeket tekintve, az átlagok a mérsékelten üde, üde és mérsékelten nedves tartományban vannak. Az A szintet és az összesített A-D átlagot uralja a lucfenyő, a maga 6-os W értékével. Hasonló a helyzet a B szintben is, de itt már más fajok is szerepet kapnak, lecsökkentve az átlagot 6 alá. A C és a D szint többnyire mentes a lucfenyő hatásától. Ugyan kismértékben, de a déli kitettségek W értékének átlaga alacsonyabb az északi kitettségek átlagánál. A moháknál ez alig 0,2, de a C szintben ez a különbség 0,6-ra növekszik, így azt mondhatjuk, hogy a C szint növényzete alapján a déli kitettségek inkább mérsékelten üdének, az északiak pedig üdének tekinthetők. A talajreakció átlagok a gyengén savanyú és közel semleges tartományba esnek. Az összátlag pontosan 2,5, a tartomány közepén helyezkedik el. Az A, B, D szintekben és az összevont A-D átlag esetében a déli átlagok magasabbak, mint az északiak. A különbség a mohaszintnél a legkisebb (0,2) és a cserjeszintben a legnagyobb (0,7). Érdekes, hogy a C szintben a különbség fordított irányú, az északi átlag nagyobb 0,1-el a délinél. Összességében így elmondható, hogy a C szint kivételével az északi kitettség növényzete egy kissé acidofilabb, mint a déli. A hőháztartás szempontjából sokkal kiegyenlítettebb a helyzet, mint a W és R értékek esetében. Itt a különbség a két kitettség átlagai között 0 és 0,3 között van, miközben a tartomány alsó határa a tajga, a felső pedig a tű- és lomblevelű erdők valamint a lomberdők klímája között helyezkedik el. Az A és B szint, valamint az összesített A-D érték esetében a déli kitettségek átlaga magasabb, mint az északi, a C szintben egyformák, a mohaszintben pedig az északi magasabb. Fontos azt is megjegyezni, hogy a C szint T értéke 1,6-al (északi kitettség), illetve 1,3-al (déli