Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében

kitettség) magasabb, mint az A szinté. Tehát amíg az A szint a tajga klímát mutatja, addig a C szint a lomberdő és az elegyes erdők között helyezkedik el. Ez a nagy különbség nemcsak a lucfenyőnek tulajdonítható, mivel a cserjeszint és a mohaszint is alulmarad a lágyszárú szint átlagánál. 3.3.6. TVK érték, életforma és stratégia, flóraelem A borítási értékeket mintaterületenként, szintenként és TVK-érték kategóriánként adhatjuk meg, a gyakoriság átlagokat grafikonon is ábrázolhatjuk. A C szint grafikonja a 7. ábrán látható. gyakoriság 0.8 T TVK értékek gyakorisága - C színt 0.6 0.4 0.2 0.0 ED Átlag. E • Átlag. D O TVK kategóriák 7. ábra. TVK értékek gyakorisága, C szint Az A szintben a TVK értékek gyakoriságát a lucfenyő és a bükk határozza meg, ennek megfelelően alakul az A szintben az északi és a déli kitettségek gyakorisága. Mivel a bükk gyakorisága nagyobb a déli kitettségen, mint az északin, ezért a K kategória (bükk) gyakorisága nagyobb délen, K (G) csoport (lucfenyő) gyakorisága pedig nagyobb északon. Hasonló következtetéseket lehet levonni a B szint esetében is, a két említett faj itt is döntően befolyásolja a csoportok gyakoriságát. A C szint mentes ettől a befolyástól. Erre a szintre a két kitettség aránylagos egyensúlya jellemző. Ugyan a K csoport kivételével jelentős különbség van a két kitettség között (a gyakoriságok három csoportban jelentősen különböznek egymástól), mégis az említett egyensúly fennáll, mivel a messzemenően legnagyobb gyakorisággal jelentkező K kategória mindkét kitettség esetében közel azonos.