Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)
NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében
különülnek el élesen. Az 5-6. mintákat az osztályozás a 7-18. csoporthoz hasonlóbbnak látja, mint az 1-4. mintákat tartalmazó csoporthoz. Az 1-4. csoport tagjai mind északi kitettségű mintaterületek, ezek külön is válnak a többitől, azonban más különválások csak párosával jelentkeznek (15,17; 13,18; 12,14). Az egymáshoz közelálló 5-6. mintaterületek különböző kitettségekhez tartoznak. így az osztályozások alapján az a következtetés vonható le, hogy az északi és déli kitettségek egy kis északi csoporttól eltekintve nem különülnek el egymástól. Az osztályozás által adott képet árnyalja az ordináció. Az 5-6. minták az ordináció szerint elég jól elkülönülnek a 7-18. mintáktól. Ez az elkülönülés olyan irányú, hogy az 1 -4. mintáktól is különböznek, ezért a korábbi osztályozás, ami lényegileg a minták egydimenzió mentén történő csoportosítását adja a mintáknak, ezt a különbséget nem jeleníti meg. Az ábrán jól látható, hogy az északi és déli kitettségek itt sem képeznek két külön csoportot. 3.3.4. Shannon és Simpson di verzi tá s TÓTHMÉRÉSZ (1997) által megadott képletek segítségével kiszámítottuk a Shannon és Simpson diverzitási indexeket. A Shannon diverzitásra ezt a számítást elvégeztük összesítve az egész mintaterületre és külön a C és D szintre is. A Simpson diverzitási indexre a számítást összesítve végeztük el az egész mintaterületre. Az átlagokat áttekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a Shannon diverzitási index egy kissé magasabb az északi kitettségű mintaterületekre, mint a déliekre, úgy az egész mintaterületre (A, B, C, D szintek), mint külön a C vagy D szintekre. Amennyiben a 13. és 18. mintaterületet kiugró értéknek tekintjük, a két kitettség között a Shannon index tekintetében csökken a különbség, a D szintnél pedig megfordul a helyzet: a déli kitettség mohadiverzitása magasabb lesz, mint az északié. Hasonló a helyzet a Simpson diverzitási index esetében is: az északi kitettség diverzitása magasabb, mint a déli, a kiugró értékek eltávolításával a különbség jelentősen csökken, de mégis az északi index marad a magasabb. Amint már láttuk, a fajszám az északi kitettségű területeken magasabb volt, úgyszintén a diverzitás is nagyobbnak bizonyult ezeken a területeken. Ezt az eredményt „nem várt" eredménynek is nevezhetjük, mivel azt vártuk volna, hogy a melegebb déli kitettségen magasabb fajszám és diverzitás jelentkezzen. Az is meglepő, hogy a déli kitettség borítása alacsonyabb, mint az északi kitettségű területeké, még abban az esetben is, ha figyelmen kívül hagyjuk a korábban említett két kiugró értéket.
