Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - BOTÁR ISTVÁN: A csíkszenttamási Csonkatorony 2003. évi régészeti kutatása

4. kép. A 4. szelvény nézete északkeletről A szentély belső szélessége 4,3 m körüli volt. Megtaláltuk a középkori oltárasztal kő alapozását, északi oldalának szélessége 140 cm, hossza ismeretlen ugyanis tömbje a déli szelvényfalba nyúlik, a látható részletek: 90-100 cm. A szentélybelsőben az északi oldalon néhol mintegy 40 cm magasan megmaradt a belső vakolt-meszeit sárgásfehér falfelület. Ezen egyetlen meszelési réteg látható, ezért valószínű, hogy a kifestés csak a felső részeket borította. Az omladékrétegből, az északi fal belső oldala mellett több kifestett vakolattöredék került elő. A rózsaszínben játszó, vastag (2-3 cm), betonkemény, szürke kavicsszemcsés, esetenként téglarögöket is tartalmazó vakolatra fehér (?) meszelés került, majd erre hasonló összetételű, de kissé sötétebb 2-3 mm-es alapozással festettek. A töredékeken fehér, és halvány- és sötétvörös, narancssárgás sávos kifestés látszik, Ül. egy nagyobb szürke felület. A vakolatdarabok határozottan eltérnek a diadalív környezetében 2002-ben feltárt freskóktól. A töredékek egyértelműen jelzik, hogy a gótikus szentélyben is volt egy fehér meszelést követő kifestett periódus.