Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában
mely térségre-intézményre jellemző kivágata állt rendelkezésünkre. Ezek hiányában kellett lemondanunk a T 1/b (Cz. Fr. 5.), ill. az 1953-as jelzetű töredék (Cz. Fr. 3.) pontos eredetmeghatározásáról: előbbi egy psalterium univerzális anyagát örökítette meg; utóbbi pedig a rajta fennmaradt Wenceslausoffícium részlete alapján éppúgy tartozhatott magyarországi, mint bármely más közép-európai (délnémet, cseh, lengyel) breviáriumba. 74 Minden bizonnyal szerzetesi fragmentumaink sorába illeszkedik a 2l-es számú breviárium-töredék (Cz. Fr. 1), mely két Mária-ünnep, Assumptio és Nativitas zsolozsmájának részleteit tartalmazza. A monasztikus offíciumszerkezetről tanúskodik az olvasmányok és responzóriumok száma (négy-négy lekció, ill. responzórium mindkét zsolozsma 2. nokturnusában), valamint az egyetlen canticum-antifóna Assumptio 3. nokturnusának elején. Annál különösebb, hogy a Nativitasoffícium ugyanezen pontján nem a - monasztikus gyakorlatnak megfelelő - canticum-antifónát, hanem a szekuláris úzusnak megfelelő három zsoltárantifónát találunk, amelyek ráadásul az európai források többségében rendszerint éppen a másik, Assumptio BMV zsolozsmában kaptak helyet. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a lejegyzések írásmódját, világossá válik, hogy a három zsoltárantifóna későbbi betoldás: azok feltehetőleg az eredeti kódex egy későbbi használójától származnak. Ugyanez a használó jegyezte le a f 2b alján, ill. f la tetején olvasható Ornatam in monilibus responzóriumot. A zsolozsmák keveredését feltehetőleg a töredék két időbeli rétegének egymásra csúszása okozta. Az eredeti kézirat nyilvánvalóan külön-külön - természetszerűleg az időrendnek megfelelő egymásutánban - tartalmazta Mária Mennybemenetelének és Születésének zsolozsmáját. A kódex későbbi használója azonban szükségesnek érezte, hogy az Assumptiós officium anyagában eredetileg nem szereplő tételeket is bejegyezzen. Feltételezhetjük, hogy a kiegészítés időpontjában a kódex már csonka volt, azaz a bifólió két lapja között hiányoztak a korábbi lapok; ezzel magyarázható, hogy a három mennybemeneteli antifóna a Nativitas-zsolozsma üresen maradt (vagy inkább addigra már kifakult) helyére került, az Ornatam in monilibus responzórium pedig a két fólió közt oszlott meg. A töredéken fennmaradt zsolozsmaanyag két tétele érdemel különleges figyelmet. A Sanda Deo dilecta genitrix responzórium Európa-szerte ritka: Sancte Deo dilectus szövegváltozata (Sancte et gloriose pontifex verzussal) a BlasiusMindazonáltal az első pillantásra kézenfekvőnek látszó cseh eredet ellen szól a zsolozsmarészlet commune jellege. A cseh kódexek ebben a korban már szinte kivétel nélkül saját históriával emlékeztek meg legfőbb nemzeti patrónusukról, s a töredékünkön fennmaradt „archaikus" Laus aime sit trinităţi Magnificat-antifóna is fokozatosan a háttérbe szorult. Vö. CZAGÁNY: CAO-ECE II1/B. 152, 177.
