Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

Az 124l-es (Cz. Fr. 5.) leltári számú Missale-töredék ugyan nem tartalmaz kottát, de mivel bizonyítottnak látjuk ferences eredetét, itt említjük. Rajta a pünkösd utáni XVII. vasárnap miséje a kuriális rítusú római missale és a magyarországi ferences misekódexek tételrendjét követi.

20 A tartalmi elemzés két utolsó kvadrát notációs töredékünknél nem vezetett kézzelfogható eredményre, sőt, esetükben feltételezéseinket még az eddigieknél is óvatosabban kell megfogalmaznunk. Az 1578. jelzetű fragmentum (Cz. Fr. 28.) egy, a hagyományos felépítésű mise- és zsolozsmakódexekben ritkábban előforduló tételcsoportot őriz. A nagycsütörtöki lábmosás szertartásához kapcsolódó antifónákat a középkorban különböző műfajú könyvek tartalmazhatták.

21 A 13. századtól leginkább processionalékban, ezt megelőzően mind mise-, mind zsolozsmakódexekben felbukkannak, jelenlétük azonban inkább véletlenszerű mint következetes.

22 Az antifónák és a hozzájuk társuló zsoltárok, verzusok hosszú ciklusokba rendeződtek, s a ciklusok összeállításában az egyes források nagyfokú változatosságot mutatnak. Bár a töredékünkön szereplő tételek más - hazai és külföldi - forrásokban is előfordulnak, a teljes sorozattal ilyen összeállításban és elrendezésben eddig másutt nem találkoztunk. A rendkívüli mértékben megrongálódott 1119-es számú antifonále-töredék (Cz. Fr. 26.) azonosított darabjai közül a nagyböjti Omnis plantatio érdemel figyelmet. Eddigi kutatásunk alapján úgy tűnik, az antifóna Közép-Európán kívül ismeretlen volt, s térségünkben is a ritkaságok közé tartozott. Magyarországon eddig sem világi, sem szerzetesi forrásban nem találtuk nyomát, külföldi lelőhelyei közt viszont feltűnően nagy százalékban fordulnak elő délnémet monasztikus források.

23 Az antifóna jelenléte, valamint a töredék kvadrát notációja együttesen utalhat töredékünk monasztikus (bencés) eredetére. 20 Missale secundum morém sanctae Romanae ecclesiae. Venezia, 1493; Ferences graduale, Budapest, Egyetemi Könyvtár, Cod. lat. 123.; Ferences missale, Güssing, Hosterbibliothek der Franziskaner, Cod. 1/29. 21 Katalógusunkban „processionale"-ként jelöltük meg a töredék műfaját, minthogy azonban nem ismerjük a fennmaradt pergamenlapnak a hajdani kódexben elfoglalt pontos helyét, a műfajmeghatározás korántsem biztos. 22 SZENDREI Janka szíves közlése. 23 A közel 100 középkori zsolozsmakódex repertóriumát tartalmazó, folyamatosan bővülő internetes CANTUS adatbázis (http://publish.uwo.ca/~cantus/) [a továbbiakban: CANTUS] hat ilyen forrást jelöl meg; egy kivételével valamennyi bencés, s azon belül is a hirsaui reformkörhöz tartozó kolostorok (St. Lambrecht, Kremsmünster, Einsiedeln, Zwiefalten, Weingarten) valamelyikének kódexe. E monasztikus forrásokon kívül az antifónát eddig csupán a prágai Szent Vitus székesegyház két korai (13. század végi, ül. 14. századi) breviáriumában (Praha, Universitní knihovna, XIV A 19; Praha, Knihovna Národního muzea, XV A 10) találtuk, a későbbi cseh kódexek azonban nem tartalmazzák. Vö. CZAGÁNY Zsuzsa: Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae [a továbbiakban: CAO-ECE] Hí/A. Praha (Temporale). Budapest, 1996. 114. (nr. 22390), 131.