Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

Szám szerint a legnagyobb csoportot az ún. metzigót notációs töredékek alkotják.

24 A notáció azonos megnevezése alatt létrejött egység valójában árnyalataikban különböző hangjegyírásfajtákat takar, és részletmegfigyelésekre ad alkalmat. Az 1940-es fragmentum (Cz. Fr. 14.) különleges custosa és punctummal induló climacusa érdemel figyelmet. E két sajátság lelőhelyéhez képest északabbra helyezi a kéziratot: általuk a Felvidékhez, valamely idegen hatás alatt működő műhelyhez köthetjük.

25 Megtört, merev gotizálás jellemzi az 1300-as töredéknek (Cz. Fr. 12.) mind szöveg-, mind kottaírását, amely leginkább a clivis két hangjának külön-külön sarkított rombusszá formálásában érhető tetten. Bár a szokatlanul monumentális kiállítású 1775-ös töredéken (Cz. Fr. 16.) olvasható szillabikus tétel jelkészlete igen szerény (szinte csak punctumok alkotják), a gurgiti / partim levas fölött elmosódottan kivehető pes az - öt kottavonalával egyébként is külföldi hatást tükröző - metzigót notációnak a wroclawi egyházmegye kódexeiben fellelhető sajátos alakjával vág egybe.

26 Említhetünk még egy, a wroclawi lokális alakításra igen emlékeztető jellegzetességet fragmentumaink metzigót notációján belül. A T 56/c és 49/b jelzetű töredék-sorozaton (Cz. Fr. 18, 22.) több helyen hajszálvonallal összekötött két punctum jelzi a szekundlépést, de csak a scandicusban és annak összetételeiben, illetve visszahajló pes-szel végződő összetett neumákban. Felmerülhet, hogy a sajátos neuma-alak a tollkezeléssel összefüggésben jött létre, hiszen némely esetben felfogható a punctumok vékony befutó és kifutó vonalai érintkezésének is. Jelenléte azonban félreérthetetlen, hasonlóan a Nagyszebenben őrzött antifonále kottaírásához.

27 Lehetségesnek tartjuk, hogy e három kézirat valamely erdélyi szász városban működő scriptoriumban készült. E hipotézis megerősítéséhez egyrészt a töredékek könyvtörténeti háttere, másrészt a tartalmi analízis eredménye járulhat hozzá. Mivel a könyvkötők minden bizonnyal a közvetlen közelükből vették az előzékekhez és a kötés megerősítéséhez szükséges makulatúrát, valószínűsíthető, hogy a kódex, amelyhez a töredék egykor tartozott, a könyvkötőmúhely vidékéről származik. És fordítva: feltételeznünk kell, hogy a kötés valahol ott készülhetett, ahol a valamikori kézirat keletkezését és használatát sejtjük. RAINERIUS de Pisis 24 A notációs terminológia használatával bővebben a katalógus bevezetőjében foglalkozunk. 25 A custosformához lásd SZENDREI Janka: Középkori hangjegyírások Magyarországon. Budapest, 1983. (Műhelytanulmányok a Magyar Zenetörténethez 4.) 36, 136. (33. jegyzet), 139. (9a. jegyzet). 26 SZENDREI: Choralnotationen... i. m. 444. 27 Sibiu, Muzeul Naţional Brukenthal, Ms. 594. DOBSZAY L. bizonytalan provenienciájúként határozta meg a kódexet; sem szebeni, sem magyarországi eredetét nem látja bizonyítottnak. Lásd: DOBSZAY László: Corpus Antiphonarum. Európai örökség és hazai alakítás. Budapest, 2003. 352.