Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Kristó András emlékezete. 1930-1944 (Jánosi Csaba)

Ugyanebben az évben a Hargita megye természetes gyógytényezői című kötetben, az Adalékok a Csíkszereda környéki ásványvizek hidrogeológiaiához című tanulmányában ismerteti a környék földtanát, tektonikai viszonyait és az ásványvízfeltörések kapcsolatait, valamint az ásványvízkészlet kihasználási lehetőségeit. A zilahi Acta Musei Porolissensisben ismerteti, román nyelven, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély kőzetanyagának származási helyét (KRISTÓ 1978). Kristó András hidrogeológiai jártasságát bizonyítja a Románia ásványvizei című könyv is, amelyet Kisgyörgy Zoltán geológussal közösen írt, és a Tudományos és Enciklopédiái Könyvkiadó adta ki Bukarestben. A kitűnően szerkesztett könyvben Kristó Az ásványvíz általános jellemzése, A Kárpátok övezetének ásványvizei és Ásványvíz-iparunk című fejezeteket írta (KISGYÖRGY-KRISTÓ 1978). Szakmai tevékenysége első korszakának záró dolgozata az Ada Hargitensiában megjelent Csíkszereda környékének geomorfológiája, amelyben a megyeszékhely környékének legfontosabb morfológiai problémáit ismerteti (KRISTÓ 1980). Amikor itthon már nem lehetett közölni, akkor „kilopta" Magyarországra a Románia folyóteraszai című dolgozatát, amely a Földrajzi Közleményekben jelent meg, K. A. aláírással. Ez a dolgozata különböző romániai vízrendszerek folyóteraszainak szintézise, amelyben a részletes irodalmat vízrendszerekként közli (KRISTÓ 1985). 1956-tól a csíkszeredai középiskola földrajz- és földtantanára. Ezt az intézményt mint igazgató 1959-től 1965-ig vezeti. 1968-tól 1969 decemberéig a megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese. 1969-ben visszakerül a csíkszeredai középiskolába, ahol jól működő földrajzköröket szervez. Diákjaiban feléleszti a természettudományok és a néprajz iránti szeretetet. A nyári szünidőben kutatótáborokat szervezett, ahol megismertette diákjaival a kutatómunkával járó örömöt és felkészítette őket az egyetemi évekre. Megbízott tanítványaiban, a hosszú gyalogtúrák alatt sokszor segített nekik eligazodni a romániai politikai helyzetben is. Kiváló előadói tehetségével lenyűgözte a hallgatókat. A honismereti túrák igazi „általános műveltségi" órák voltak. Diákjai rajongtak érte. 1972-1987 között Balánbányán az 1. Sz. Altalános Iskolában tanított. Ekkor készítette el a Nagyhagymás földtani és geomorfológiai felmérését. 1987-től 1990-ig, nyugdíjazásáig ismét a Márton Áron Gimnáziumban tanított földrajzot és földtant. „Tanári pályafutásom során elégtételt nyújtott az, hogy szerettek, rengeteget kirándultam velük és jól működő földrajzköröket szerveztem. Munkámmal nemcsak a tanulók körében, hanem a sok cikkezés, előadás révén tágabb térségben is elismerést vívtam ki. Hivatalos elismerés jegyében kaptam a Munkaérdemrend bronz fokozatát (1964) és az Érdemes tanári oklevelet (1971)."