Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Halfaunisztikai vizsgálatok a Vargyas-völgy tájvédelmi körzet területén (Pál István - Varga János)

Anyag és módszer A limnológia egyik legfontosabb része a halbiológia (ichthyológia), a halászatbiológia, valamint az állóvizek, patakok, folyók halállományának ismerete. A felvételezések során alkalmazott módszereket a halászatbiológia széles körben alkalmazza, de az ichthyológiai kutatások is használják ezeket a metodikákat. A halak begyűjtésénél a víz csendesebb részein halászhálót, máshol a jól bevált horgászmódszereket alkalmaztam (élő csalival való horgászat, pergető horgászat, műlegyes horgászat). Eredmények kiértékelése A folyamok rendkívül változatos élőhelyek. A forrás és a torkolatvidék között folyamatosan változó környezeti adottságok igen sok, egymástól nagyon különböző ökológiai igényű faj számára biztosítanak életlehetőséget. A XIX. századtól több kutató kísérelte meg az áramló folyamok (patakok, folyók stb.) biológiai alapokon történő szakaszokra osztását. A folyók szakaszosságának koncepciója már igen korán felmerült a kutatókban. A német BORNE 1878ban olyan zónabeosztást hozott létre, amely kisebb módosításokkal még napjainkban is hasznosítható. A zónák, vagy másképpen szinttájak (vagy régiók) jellemző halaikról kapták nevüket. Európa nagyobb folyóin a forrástól a torkolatig haladva a pisztráng-, a pér-, a márna-, a dévér- és a durbincs-szinttáj követi egymást. A névadó halfajok egyben bioindikátorok is, hisz jelenlétükkel, állományuk nagyságával jelzik az ott uralkodó viszonyokat, mint pl. a víz áramlási sebességét, hőmérsékletét, oldott oxigén koncentrációját stb. Az erősen változó vízhozamú folyókra vonatkozóan BÄNÄRESCU csak két szinttájat különített el: a domolykó-szinttájat és a sügér-szinttájat. ILLIES (1955) a hegyvidéki patakok és folyók zónáját rhitron, a következő szakaszt pedig potamon néven különítette el a szakirodalomban (Illies-féle longitudinális zonáció). A szinttájak, illetve a szinttájakra jellemző halak sem különülnek el élesen egymástól. Napjainkban többen is megkérdőjelezik a szakaszokra tagolódás jogosságát, ez utóbbi kutatók arra alapoznak, hogy a folyamokra nem a lépcsőzetes változások jellemzőek, hanem az átmenetek folytonossága, ami a víz fizikai sajátságaira és élővilágára egyaránt vonatkozik. Ezt a felfogást a folyamok folytonosságának koncepciójaként szokták emlegetni (VANOTTE et al. 1980). A két koncepció (a folyók szakaszossága és folytonossága) csak nézőpontjában tér el egymástól. Nyilvánvaló, hogy ökológiai szempontból a folytonosság a meghatározó a folyókra, halbiológiai és halászatbiológiai szempontból