Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Halfaunisztikai vizsgálatok a Vargyas-völgy tájvédelmi körzet területén (Pál István - Varga János)

viszont fennáll a szakaszosság, mivel ez a gyakorlatban is jól használhatónak bizonyult. Természetesen az egyes szinttájakat tényleges jelentésüknél mélyebb tartalommal nem szabad felruházni és önálló ökológiai egységeknek tekinteni. A fentieket is figyelembe véve a továbbiakban ismertetjük a vizsgálataink során előforduló halfajokat, tudományos nevük mellett feltüntetve népies elnevezésüket is, valamint BORNE, BÄNÄRESCU, ILLIES beosztását követve megjelölve azokat a szinttájakat (zónákat), melyek domináló fajaiként ismertek. Összesen 14 halfajt sikerült regisztrálnunk a vizsgálati periódusban, melyekről az alábbiakban olvashatunk. Erdélyi (vagy tiszai) ingola - Eudontomyzon danfordi (Regan 1911) Mai ismereteink szerint a Kárpát-medence bennszülött (endemikus) faja. A Tisza vízrendszerében alakult ki, és a Kárpát-medencén kívül ma sem fordul elő sehol máshol a világon. Endemikus jellege és szűk elterjedése következtében természeti értéke igen jelentős. Az erdélyi ingola hegy- és dombvidéki folyóvizek pisztráng-, pér-, illetve domolykózónájában fordul elő. A Vargyas-patakban ritkának tekinthető. Megjegyzés: Mindenképpen megjegyzendő, hogy az ingolák zoológiailag nem tartoznak a halakhoz, de mivel a mintavételi területen igen ritka és a pisztráng-szinttáj kísérő eleme, ezért itt is említést teszünk előfordulásáról. Sebes pisztráng - Salmo trutta m. fario (Linné 1758) Népies neve: pisztráng, pettyes pisztráng. Európában őshonos (autochton) halnak számít: eredetileg csak Európa édesvizeiben fordult elő, de telepítésekkel ma már szinte minden kontinensre eljutott. A sebes sodrású, oxigéndús vizek lakója, amely vizek szinttájának névadó faja. A vizsgált, közel 10 km-es területen mindenütt előfordul, ahol búvóhelyet talál. A természetes szaporulaton kívül a Szentegyházi Erdészeti Hivatal mesterségesen is telepített sebes pisztrángot a Vargyas-patak felső zónáiba. Pénzes pér - Thymallus thymallus (Linné 1758) Népies neve: pérhal. Tipikus élőhelye a folyók hegyvidéki szakaszának alsó része, melyet róla neveztek el pér-szinttájnak. A pénzes pér kisebb számban a pisztráng-szinttáj alsó régiójában és a paduczónában is megtalálható. A Kárpát-medencében őshonos halfaj, de nagy elterjedési területtel rendelkezik Európán kívül Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt éghajlatú területein is. A Vargyas-patakban ritkának tekinthető.