Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

2002 nyarán egyetlen törpenyír-bokrot és kőtörőt sem találtam; ez az utóbbi végleges kipusztulását jelentheti, hiszen évek óta egyetlen példányát sem lehet találni. Nádasfürdő szintén nem az Olt mentén található, hanem a Kisharam vulkanikus kúp nyugati lábánál képződött. Igen értékes borvízláp, és védett területté van nyilvánítva. Innen, az emberi tevékenység hatására, kipusztult a törpekecskerágó {Euonymus nana M.B.) és a kék csatavirág. Sok odafigyelést igényel a turisták és a helyi vezetőség részéről is a láp mostani állapotának fenntartása és megőrzése. A 4 ha terület 1980 óta védett. A medence második legnagyobb havasi, védett tőzeglápja a Mohos. A 240 ha területű lápot a század első felében lecsapolták. Eltűnt Erdély egyik legnagyobb vízesése (40 m) a Mohos északi pereméről. NYÁRÁDY 1929-ban így siratja a Mohost: „Eljön az idő, hogy egyszer hírül vesszük, hogy a víz eróziója a Vörös-patak útján mind elszállította az annyira megcsúfolt Mohos nagy maszszáját. Maradni fog egy haszontalan, sivár völgykatlan, az emberiség pedig szegényebb lesz egy visszapótolhatatlan természeti kinccsel" (NYÁRÁDY 1929). A '90-es években évente többnapos rendezvényeket tartottak a tó és a Mohos körül, amikor a turisták a tószemekben fürödtek és dagonyává változtatták a ritka növényfajokat tartalmazó mohaszőnyegeket. Hiába a védelem, ha csak papíron létezik. A láp körül ma is folynak az építkezési munkálatok, és nem épp megfelelő idegenvezetés mellett történik a turisták kalauzolása a lápban. A Szent Anna-tó Közép-Kelet-Európa egyetlen krátertava. A közel 20 ha kiterjedésű tó 950 m tengerszint feletti magasságban található. A tó vizét csupán a csapadék táplálja. A kráter belső oldalát 1946-ig bükkös borította, de ez az állomány leégett és helyét lucfenyő nőtte be. A tó ásványi sókban szegény, egyetlen halfaja a telepített törpeharcsa. A tó északi partján megindult a láposodás. Madárvonuláskor igazi „madárparadicsommá" válik a tó és környéke. A tavat az ember veszélyezteti legjobban, hisz állandó az autóforgalom és a nyári fürdőzés. A Büdös-tőzegláp és a Bányapatak feje nevű borvizes tőzeglápok szintén védett területek. Hivatalosan a Csíkszentkirályi Polgármesteri Hivatalhoz tartoznak. A Büdös-tőzegláp területén 1943-ban SZÁLAI törpenyírt jelzett, de azóta ezt az adatot nem erősítették meg. A közelben lévő meddőhányó szennyezi a lápot. A Bányapatak feje nevű védett területen lévő forrásokat és büdösgödröt csak a környező falvak emberei használják. BOROS ÁDÁM 1941-ben erdélyi tanulmányútja során a tusnádfürdői Sólyomkő andezit szikláin egy nagyon feltűnő hölgymái fajra (Hieracium telekianum Boros et Lengyel n. sp.) bukkant. Az új fajt, mely Erdély endémizmusainak számát gyarapítja, SOÓ REZSŐ javaslatára nevezték el Teleki Pál után (BOROS-LENGYEL 194243). A Sólyomkő ma botanikai rezervátum, és e növényritkaság élőhelye.