Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

Az Olt menti természetvédelmi területeket még ma is nagyon sok negatív környezeti hatás éri, annak ellenére, hogy az alcsíki ipari és bányászati tevékenységek nagy része ma már szünetel, illetve leállt. A bányászat nem csak a domborzatot, a tájképi harmóniát károsította. Az Alcsíki-medence több településén működtek kavics-, homok- és andezitbányák. Ezenkívül higanybányászat is folyt a térségben. Zsögöd, Szentkirály, Szentimre, Szentmárton, Tusnád és a Szentimrei-Büdös is kitermelés helyszíne volt. Az Olt menti régiókban a bányászat nagy mennyiségű szilárd meddőkőzetet, ülepített anyagot halmozott fel a völgyekben, és nehézfémekkel terhelt, savas bányavizet juttatott a felszíni és felszín alatti vizekbe. E tevékenység ma már nem létezik, de ez nem jelenti azt, hogy a szennyező források és a felszíni sebek is eltűntek. A Zsögöd-Szentkirály vonalon kőbányák működtek. A külszíni fejtés nyomait a különböző szukcessziós stádiumok próbálják eltüntetni. A csíkszentimrei Büdösfürdőn felhagyott meddők és tárnák fogadnak. A csupasz falakról lemosódó kaolin és cinnabarit higannyal szennyezi a vizeket. A Nagyos-patak völgyében épített feldolgozó romos csarnoka, a mellékvölgybe telepített ülepítő hulladékai veszélyeztetik a környezetet. A Szentkirály fölött található ülepítőben felhalmozott higany bekerül a környék felszíni és freatikus vizeibe. Egyes felhagyott bányákban szeméttárolók létesültek, az átszivárgó szennyvíz Szentimre és Szentsimon vizeibe jut. Tusnádfürdő felhagyott horzsakőbányájában létesült a város szeméttelepe. A telep a fürdőhely hidrogeológiai védterületén belül van, könnyen szennyeződhetnek az ásványvízforrások is. Elmondható, hogy az Olt menti tájat a bányatevékenységek közül legnagyobb mértékben az építőanyag-bányászat formálta. Az 1900-as évek végén az iparosítás alól Alcsík sem menekült: fafeldolgozó üzemek, szeszgyár, borvízpalackozók épültek. Mára a szeszgyár működése leállt, ez kedvezően befolyásolja az Olt élővilágát, de már visszafordíthatatlan kár keletkezett, ugyanis a gyár a Nád nevű nedves területre nyomta ki a már felesleges anyagokat, így a terület teljesen leiszapolódott és feltöltődött. A fafeldolgozó üzem Szentkirályon szintén nem működik már, de az ipari táj, sajnos maradt. A másik nagy gondot az Oltra és a környező területekre a kommunális szenny jelenti. A települések nem rendelkeznek csatornázással, még Tusnádfürdő városa sem, így sok szerves anyag kerül a folyóba. Ma már ez jelent nagyobb szennyező forrást, amióta megszűnt a balánbányai tevékenység, amelynek hatása a folyó egész hosszában és területén érződött. Nem voltak élőlények a folyóban.