Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

A forráslápok egyik legszebb formájával találkozhatunk a csíkszentkirályi Borsárosban. A terület már 1939 óta védelem alatt áll, bár ez túlságosan nem látszik rajta. A falu melletti lápot a tulajdonos 1943-44-ben lecsapolta, a limo­nitkúpokat lerombolta, kaszálta a területet, és kivágta a törpenyír-bokrokat. Az 1950-es években a viadukt építése a hajdan összefüggő lápot két részre osztotta. PÁLFALVI szerint a lápnak jót tett a bekerítés a '60-as években. POP 1960­ban kiveszettnek tekintette a Drosera anglicát, PÁLFALVI viszont ezt követően több évben is jelzi létezését. 2001-ben a területet a fűzbokrok uralták, és a láp­ból csak pár négyzetméternyi terület őrizte meg az autentikus növényzetet: (a nyugati rész) mocsári kőtörő, hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica Huds.). A keleti láprész inkább őrzi a forrásláp jellegét. Bár nem az Olt mentén található, mégis igen jelentős természetvédelmi te­rület a havasi Lucs-tőzegláp (vagy Lucs melléke). Az 1079 m tengerszint feletti magasságban található láp területe 273 ha. Találunk itt erdei fenyő (Pinus sil­vestris L.) asszociációt, lucfenyő (Picea excelsa (Lam.) Link.) formációt és egy enyves éger változatot, az Alnus glutinosa var. minorifronsi, amelyet NYÁRÁDY írt le. A medencében a láp az egyedüli élőhelye a pici nyírnek (Betula nana L.), tőzegrozmaring (Andromeda polifolia L.), harmatfű és számos más, ritka és vé­dett növény is található itt. A '80-as években a területet övező erdők kivágása, a legelő állatok taposása, a láp felégetése érzékenyen érintette a növénytaka­rót. A láp felégetése a kiszárítás és a befüvesítés érdekében történt, de a hely­beliek szerint sok medve garázdálkodott a lápban, és azért volt szükség a fel­égetésre (NYÁRÁDY 1929). A Lucs északi szélét szegélyező „Lagg" vizes terület, Caricetum vulgaris tár­sulásaiban posvány ibolya él (Viola palustris L.). Elmondható, hogy a területre jó hatással van az, hogy távol esik lakott településtől, így talán kevesebb rom­boló hatás éri. 1897-ben megindult a vonatközlekedés. A sínpárok átszelik az Olt egész árterét az Alcsíki-medencében. A töltések megépítése után a medence egyes szakaszai elmocsarasodtak a nem kielégítő mértékű lefolyás miatt. Pl. a Tus­nád-Verebes szakaszon a vasúti töltés mesterséges gátja a nyugati pangó vi­zeknek. Ezzel egyidejűleg nem őshonos fafajok ültetése is megtörtént a vasúti töltések, illetve az őrházak mellett. Csatószegnél és Szentimrénél ma is látha­tóak a feketefenyők. A verebesi és tusnádi őrházak mellől már kivágták. A sok lecsapolás és árkolás, a feltöltődős ellenére Simontól nyugatra, az Olt jobb oldali teraszán egy sor glaciális reliktumnak életteret biztosító eutróf láp van, a kb. 35 ha területű Honcsok. Posvány ibolya, kék csatavirág, szibéri­ai hamuvirág, taréjos pajzsika virít a tipikus lápi növények mellett. 1952-ben

Next

/
Thumbnails
Contents