Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Csíki énekeskönyvek. Egy könyvsorozat kézirata és dokumentumai Domokos Pál Péter hagyatékában (Domokos Mária zenetörténész)

Munkásságának könyvészeti adatait áttekintve kitűnik, hogy a csíki énekeskönyvek témája végigkísérte Domokos Pál Péter életét. Tudományos pályája a Csíkcsobotfalvi kézirat felfedezésével indult. Érdemes saját szavaival felidézni, hogyan is történt ez: „1928. január 21-én Csíkzsögödön a csíkszeredai tanítóképző és főgimnázium vegyes karával hangversenyt rendeztem. A hangversenyen székely dalok és balladák szerepeltek. [...] A műsor végén arra kértem a megjelenteket, hogy ha valami régi éneket, verset, mesét, könyvet, tulipántos ládát, stb., tudnak, jöjjenek hozzám, énekeljék el, mondják el, hozzák el féltett kincsüket, és én megőrzöm, leírom azokat. Szavaimnak megvolt a hatása. Pálosi Géza csobotfalvi kántortanító egy megviselt, elől, hátul megtépett, elöl nyomtatott, hátul piros iniciálékkal kézzel írott könyvet hozott hozzám. Csobotfalván, Petres András nevű 70 éves asztalos gyalupadján találta. András bácsi szívesen énekelgetett gyalulás közben belőle, de szívesen adja a »tanár úrnak«, ha szüksége van rá. Köszönöm nyilvánosan András bácsi ajándékát, a könyvet pedig kegyeletből és tálalási helyéről e perctől fogva Csíkcsobotfalvi Kéziratnak nevezem."

1 Az idézet nemcsak a kéziratról tudósít, Domokos Pál Péter tevékenységének más területeire is rávilágít. A Budapestről, felsőbb iskolái végeztével hazatért fiatal tanár 1926-ban kezdett tanítani a Csíksomlyóról Csíkszeredába áthelyezett tanítóképzőben. 1929-ig, a tanítástól való eltiltásáig hihetetlenül sok és sokféle munkát végez. Az iskolaidő minden órájában tanít,

2 a diákokból énekkart alakít,

3 járja a vidéket, népművészeti tárgyakat gyűjt, szőttesbálokat szervez, így kerül egybe az 1928-ban rendezett Első Népművészeti Kiállítás tárgyi anyagának egy része is, amiből aztán a Csíki Székely Múzeum néprajzi gyűjteménye kinőtt. Egyik tanítványa így emlékezik vissza ezekre az időkre: „[...] iskolai kórust szervezett, melynek én is tagja lettem. Igen sok [...I kórusművet tanultunk meg s adtunk elő iskolai, városi és környékbeli falvakban szervezett és rendezett kulturális rendezvényeken. [...] Járta a falvakat, kutatta és gyűjtötte a régi szép székely népművészeti tárgyakat, varrottasokat, női kézimunkákat, cserépedényeket, faragásokkal díszített használati tárgyakat, festett bútorokat. Ebbe a kutató és gyűjtő munkába bevonta a falvakból az iskolába naponta bejáró ta' Domokos Pál Péter: A csíkcsobotfalvi Kájoni-kézirat. Zenei Szemle, XIII. (1929). 25. 2 „Egy-két osztályban matematikát, fizikát tanítottam, s valamennyiben az éneket és a zenét. Hétfő reggel nyolc órától szombaton délután hatig - minden órában, az ebédszünetet leszámítva." In Múltbanéző. Tanulmányok. Budapest, 1990. 326. 3 „Fiatal csíkszeredai tanár koromban a legfontosabb mégis a tanítóképző és főgimnázium harminctagú énekkara volt. Bejártam velük az akkori idők Csík vármegyéjét, és a falvakon hangversenyek sorozatát tartottuk. Szombaton délután a megrendelt autóbuszra ültünk, aznap este adtunk az egyik faluban hangversenyt, vasárnap délelőtt a másikban, este a harmadikban, és jöttünk haza." Uo. 327.