Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Egy székely jobbágyasszony levele 1848-ból. Adalék a „székely örökség" szerepéhez a székelység történelmében (Egyed Ákos akadémikus)

mázta volna fel. En úgy tudom, hogy a tekintetes tisztség rendelete szerint is a bizottmányt munka sincs bevégezve és semmi szín alatt míg én a jószág árát fel nem vettem részjószágom aránt, joga rendelkezni teljességgel nem volt. Könyörgök azért, méltóságodnak, méltóztassék az ezredhez részjószágom visszaadattatása aránt szükséges rendelést bocsátani és minden káraimat megtéríteni rendelni, mélységes tisztelettel lévén fő méltóságodnak alázatos szolgája

7 Szép Mihály né, Szép Klára Csíkszentsimon, 1848. július 16-án. Amint a levélből kiderül, a csíkszentsimoni Szép Antal öröksége körül olyan részesedési nézeteltérések merültek fel, amelyek messze meghaladják egyediségüket; s mély történeti vonatkozásaik miatt érdemelnek figyelmet. Nevezetesen azért, mert általuk a székely rendiség néhány alapvető jogtörténeti vonatkozására mutathatunk rá. Először is lássuk, hogy milyen kulcsszavakkal, sajátos kifejezésekkel találkozunk Szép Mihálynénak báró Vay Miklós erdélyi királyi biztoshoz intézett levelében, íme: „fiú-leány", ,,székel[y] örökség", „gyalog székel[y] katona". Vegyük sorra ezeket a szavakat. 1. „Fiú-leány"-nak a székely jog azokat a személyeket ismerte el, akik olyan zabád székely családban születtek, ahol nem volt fiú örökös. Ebben az esetben a „fiúsított" lányok örökölték a családi földet. Az 1555-ben összeírt székely törvények 20. paragrafusa szerint ugyanis: „Valamely embernek fia, leánya vagyon, az örökség a fiút illeti", de ha „valamely embernek két [vagy több] lánya vagyon, fia nincsen, attyoktól maradott örökségek egyaránt illetik őket".

8 Ismételjük, utóbbiakat nevezték fiú-leányoknak. 2. A székely örökségnek nevezett földtulajdonról röviden már szóltunk. Itt pontosításként legyen szabad az előbbiekhez hozzátennünk: a székely örökség a családok által erdőírtással szerzett, illetve a korábbi ősi közföldekből örökletes családi tulajdonba került földet jelentette. Amint Sándorfy Kamill találóan írja: „A székely örökség maga az ősöktől megszerzett székely föld, illetőleg ennek egy-egy családot illető ősi része."

9 Az ilyen székely örökségeket - amint említettük - lovas katonai szolgálat kötelezettsége terhelte. Nyilvánvaló, hogy ez esetben a kialakuló székely lófőrendről van szó. Ugyanakkor, vagy valami7 A Kolozsvári Történeti Intézet Fotótékája, 17449-17450/1848. 8 Kilyéni Székely Mihály: A nemes Székely Nemzetnek Constitution Marosvásárhely, 1818. 40. 9 Sándorfy Kamill: Erdély reformkorszakának jogtörténete. Budapest, 2000. 85.