Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)
lapotát tárgyaló Gösseli-féle iratcsomóra 1934-ben Domokos Pál Péter talált rá Bécsben. A kamarai levéltárban meglelt összeírás közlésére csak jó későn, 1977-78-ban, az Agrártörténeti Szemlében adódott lehetőség. 24 Domokos Pál Péter nyomán közöljük a Tusnádra vonatkozó adatokat. A 9 egyházhelyi, armalista nemesnek összesen 301 köböl-férő, mintegy 150,5 holdnyi szántója volt; 87 szekér szénája termett. Igavonó állataik: 13 ló, 20 ökör. Teheneik száma 18, juhaiké 55, sertéseiké pedig 28. Emellett még 5 méhcsalád is a tulajdonukat képezte. Egy családra átlagban 33,44 köböl-férő, mintegy 16,22 holdnyi szántóterület esett. A legnépesebb kategória a szabad rendű székelyeké, a lófők, gyalogosok és libertinusok együttes csoportja. Ebbe a kategóriába 106 család tartozott. Öszszesen 2148 köböl-férőnyi szántó állott rendelkezésükre. Ez mintegy 1074 hold szántó lehetett. Ennek a rétegnek, csoportnak, a statisztika szerint, 493 szekér szénája termett. 58 lova, 145 ökre, 155 tehene, 410 juha, 194 sertése és 14 méhcsaládja volt. Egy családnak átlagban mintegy 20,26 köböl-férő szántó jutott (ez kb. 10 holdnyi föld). A 30 családból álló jobbágyság 400 köböl, tehát 200 hold szántót használt. Egy családra számítva 6,66 köböl-férő, valamivel több mint 3 hold szántó esett. Ennek a csoportnak összesen 95 szekér szénája termett, és 10 ló, 37 ökör, 35 tehén, 41 juh és 39 sertés haszonállat fölött rendelkezett. A 13 zsellércsalád 31,5 köböl-férő szántót használt (kb. 15-16 hold föld). 14 szekérnyi szénája termett. A zsellérek 2 lónak, 9 ökörnek, 26 tehénnek, 65 juhnak és 11 sertésnek voltak a tulajdonosai. A legszegényebb csoportnak átlagban 2,42 köböl-férő szántó jutott. Tusnád összlakosságát, a 158 családot véve alapul, egy családra 18,60 köbölnyi szántó (kb. 9,30 hold) jutott. Azt biztosra állíthatjuk, hogy az összeírásnak nem minden adata valós, reális adat. Akinek egy kevés tapasztalata van az állattartás területén, az semmiképpen sem mondhatja - még ha szem előtt tartjuk azt a tényt, hogy itt akkor félszilaj állattartás folyt, továbbá a kemény tél viszontagságait könnyebben átvészelő, elviselő hegyi szarvasmarhafajtákat tartottak -, hogy a nyilvántartásba vett széna mennyisége elegendő lett volna a csíki tél átvészelésére. A juhokat, kecskéket és a disznókat kinn az erdőn járatták, tartották télen is. Ez utóbbiakat akkor, ha bőséges makktermés volt. Ami a szénatermés számbavételét illeti, erről maga Gösseli, az összeíró biztos azt panaszolja, miszerint e tekintetben a csíki gazdák nem őszinték. Meglehetett rá az okuk! 24 Domokos Pál Péter: Háromszék és Csíkszék adóügyi összeírása (1 703). Agrártörténeti Szemle, I-II. 1977-1978. II. 241.
