Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)

Míg Bánkfalván, Csíkszentgyörgyön és Verebesen ennek a haszonállatnak a tartása jóval nagyobb méretű volt, addig itt valóságos juhhiányról, s ennek nyomán gyapjúhiányról beszélhetünk. Valamilyen dögvészt feltételezhetünk, amely ennyire megritkította volna az itteni állományt? Listánkat olvasva megállapítható, miszerint számos, nemrég még szabad ember jutott jobbágysorba. így 10 jobbágyról derült ki, hogy korábban Tusnádon a szabad székely, a gyalogos vagy éppen a lófő réteghez tartozott, 1619-re pedig jobbágy státusba került. A máshonnan származókról, többről jelzik, hogy korábban csernátoni, hermányi, málnási szabad székely volt.

19 A tusnádi Bocskor András az 1620-as években Bethlen Gábor fejedelemsége (1613-1629) és Mikó Ferenc csíki főkapitánysága (1613-1635) idején Alcsíkon királybíró. Szeretszegen, Tusnád egyik tízesében 2 kőházat építtetett, amikor itt majdnem kizárólagosan csak fából emeltek házat.

20 Ma is áll, folytatva a tusnádi históriából a tallózást, az 1651-ben, Boldizsár István tusnádi születésű plébános által állított kőkereszt.

21 Az 166l-es őszi pogánybetörésnek Csíkban Veres Lajos krónikája szerint mintegy 10 000 főnyi vesztesége volt. Kit megöltek, kit rabságba vittek a törökök és a tatárok. Egyikük, Darvas Annók Tusnádra hazatért, de később falutársai úgy nyilatkoztak róla, hogy „mindéltig koldult". Vagy azért, mert minden vagyonát a kiváltásához el kellett adnia, vagy pedig az átélt drámai események hatására lelkileg összeomlott.

22 Súlyosan érintette Tusnádot és környékét 1690 őszén a Thököly Imre kurucainak, valamint a török és tatár segédcsapatainak a „kalandozása". A falut, a kápolnát kifosztották és kb. 65 házat felégettek. Hasonlóképpen jártak el még Kozmáson, Lázárfalván és Verebesen. 1708-ban a labancok Kozmáson és Tusnádon kegyetlenkedtek és fosztogattak, több embert levágtak, így Bocskor Kelement is.

25 A község XVIII. század eleji gazdasági helyzetéről az 1703-as adóügyi öszszeírás anyagából kapunk összetett képet. A Csík- és Háromszék gazdasági ál19 SzOkl. II. Kolozsvár, 1876. 221/1567.; SzOkl. IV. Új sorozat. Kolozsvár, 1998. 43., 86., 507., 643., 651., 657., 661. Az összeírt juhok és sertések számát akkor vagy később felcserélhették. 20 Benkő Károly: Csík, Gyergyó és Kászon. Kolozsvár, 1853. 53., 116.; CsLt. 27/20/1674. VI. 1. 21 Benkő Károly: i. m. 116.; Farkas Irén: XVIII. századi csíki faragott kőkeresztek. (Kézirat) A szerző vizsgálta és tárgyalta a Boldizsár István plébános által a XVII. század közepén emeltetett kőkeresztet is. 22 Szőcs lános: Csík elrablása. Hargita Népe, 1991. november 9.; uő: 17. századi csíkszéki pogánydúlások. Acta, 1995. Sepsiszentgyörgy, 1996. 147-152.; CsLt. 27/19/1669. VI. 14. Csíkszéki protokollumok. " Benkő Károly: /'. m. 115-115., 120-125. Cserei M.: i. m. 415.; Endes M.: i. m. 172-175.; Kozmási Domus História. II. 51-53., 79-80.