Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

Sor­szám Helységnév Év Nemes Lófő Gyalo­gos Sza­bados Kon­fiskált Összesen Ősjobbágy 128. Bordos 1614 ­2 1 ­­3 ­128. Bordos 1627 ­2 6 ­8 16 4 129. Szent­demeter 1614 1 ­1 ­­1 24 129. Szent­demeter 1627 1 ­1 ­­1 14 130. Udvarhely vára 1614 5 30 4 ­­34 ­130. Udvarhely vára 1627 ­­­­­­9 Összesen 1614 52 1043 671 862 ­2576 584 Összesen 1627 77 1 129 1362 ­612 3103 923 A kimutatás fölöttébb tanulságos. Világosan látszik, hogy az 1614. évi álla­potokhoz viszonyítva jelentősen megnőtt a lófők és gyalogpuskások száma. Csak a rekuperáltak száma meghaladja a 600 családfőt, s ha ezekhez hozzáad­juk azokat is, akik a fejedelemtől egyéni kiváltságlevelet nyertek nemességre, vagy akiket Bethlen lófősített, akkor a gyarapodás csupán Udvarhelyszék ese­tében megközelíti az ezret. Ha ez Maros-, Kézdi-, Orbai-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék esetében is hasonlóan alakult, vagy (az ottani sajátosságokkal számolva) az udvarhelyszéki átalakulást megközelítette, akkor nem túlzás azt állítani, hogy uralkodásának utolsó évében Bethlen Gábor hada legalább négyezer székely gyalogpuskás és könnyű, kopjás lovassal lett több. Ez, az ak­kori erdélyi viszonyokat szem előtt tartva, nem is oly jelentéktelen siker. Igaz azonban az is, hogy az örökös jobbágyok száma is lényegesen nagyobb lett, de a gyarapodás a többi jobbágykategóriák rovására történt. Persze az 1627. évi összeírásban 400 olyan családfő volt a jobbágyok között, akik nem voltak sem ősjobbágyok, sem szolgák vagy zsellérek, s ez azt bizonyítja, hogy a besztercei országgyűlés határozata a székely kérdésben nem valósult meg maradéktala­nul. A heves összecsapás a fejedelem és a helyi nemesség meg a tisztségviselők között részben meghiúsította a fejedelmi elképzelést. Nem is volt várható, hogy csupán csak az egyik fél győzzön. Azt sem hallgathatjuk el, hogy bizo­nyos esetekben maga Bethlen Gábor is adományozott székely jobbágyokat. Tette ezt különösen azon hadviselésre kötelezett szabad székelyek esetében, akik a hadra kelés parancsát megszegték, mint arra oly ékesszóló bizonyítékot nyújt, az egyedi eseteken túl," Aranyosszék néhány falva. 1620. június 21-én 53 A többi között, 1621. június 2-án kelt levelében Bethlen Gábor értesítette uzoni Béldi Kelemen széki kapitányt és oltszemi Mikó György királybírót, hogy a Lécfalván, Kézdiszéken lakó „Biczak Pétert, ki libertinus leuen az előtt, az megiessi giülés uthan es ott való articulusnak continentiaia el­len aliquo praetesti (törvénycikk foglalatja ellen valamely szín alatt) jobbagisagra, zolgalatra Rethy Jstvan deáknak atta magát, es Kaiantoi Jánost, ki mashunnan transmigraluan Leczfaluara ugian oda házasodott, kik ez ideig hadban sem zolgaltanak" örökségükkel egyetemben Gyárfás Pálnak ado­mányozta jobbágyul. (Spsz. Lvt. Cserey. Fase. XIV. 21. lap.)

Next

/
Thumbnails
Contents