Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
A népi magzatvédelmi kultúra és a prenatális medicina a születés előtti életről (Dr. Balázs Lajos egyetemi docens)
A tiltások szubsztrátumát tehát hiedelmek képezik, de a sérülések gazdag leltára igenis reális: dermatológiai, alkati, küllemi, látási, lelki, jellembeli, a beszédkészség károsodásai jön'nek, jöhettek szóba a terhesség ideje alatt. Ezeket mind-mind maga a terhes közvetítheti érzékszervein keresztül. A tiltások hatásmechanizmusán eltűnődve, az egész képzettársítási rendszer (amiből csak morzsányit említettem) összefüggéseibe belegondolva arra a meglátásra jutottam, hogy a prevenció több síkon, ám szinkretikusan próbál hatni. A megelőző tiltások csak egyik vonulata tűnik olyan ok és okozati összefüggésnek, melyek primitív és lineáris logikai mintákkal/modellekkel kell hassanak. A tilalmak, intelmek ebből a szempontból tekinthetők elsődlegesen hiedelmeknek: ne nézd, ne bámuld meg a rútat, a bénát, ne tedd a kötényedbe, zsebedbe, ne érintsd, ne halld, ne szagold stb., mert ilyen, olyan, amolyan lesz a gyermeked. Tehát az analógiás mágia klisé-rendszere szerint működő károsodások megjelenítése a cél. És ha mégis megtörténne, ami tiltott, adva van a hárítás igen egyszerű eszköze: „Tedd a hüvelykujjadat a kötényed kolcába." Ennél fontosabb, szerintem, a tilalmak másik, tulajdonképpeni preventív célzata és effektusa: pszihésen, mentálisan folyton ébren tartani az anyában a terhesség tudatát, akár félelem formájában is, és ezzel a magzat állandó és felfokozott védelmére kényszeríteni őt. A megelőzés eszmeisége fogalmazódik meg a mágikus fogantatású tilalmakban, ami a metaforák és hasonlatok képi erejével hat. Ennek a szándéknak és rendszernek a kikövetkeztetése jogosított fel arra, hogy ebben a társadalomban valós magzatvédelmi kultúráról beszéljek. A szentdomokosi (és nemcsak) asszonyok számára az életkörülmények miatt nem volt más megoldás, mint a szellemi védőháló, riasztó háló kitalálása, mely egyfajta jelzőlámpácska gyanánt tartotta ébren a magzatvédelem reflexeit. Az orvosi könyvek arra figyelmeztetik a nőket, hogy a terhesség alatt mitől kell tartózkodjanak, mert a most szerzett negatív hatások a csecsemőre kihatnak. Az egyik ilyen könyvben a „Mitől tartózkodjunk?" cím alatt ezeket olvastam: „Tartózkodjunk a dohányzástól, az alkoholtól..., főleg az első három hónapban..., a kutya, macska érintésétől, mert ürülékükben, valamint a nyershúsban előfordulhat egy toxoplazma nevű élősködő, mely súlyosan károsítja a magzatot... A terhes anya ne takarítsa a macska homokját..."stb. 10 Nyilván, hogy ez a tiltás a városi nőnek szól. Noha a megszólítottak más-más társadalmi rétegben, más-más kulturális szinten élnek, alapvető szemléletbeli eltérés a kétféle kultúra tiltó, intelmi jegyzéke között nincs. Ellenben a népi kultúra prevenciójegyzéke sokkal gazdagabb, körültekintőbb, talán hatékonyabb. A motivációban, a következmé10 Fenwick, Elizabeth: Kismamák nagykönyve. Budapest, 1993. 13.
