Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A népi magzatvédelmi kultúra és a prenatális medicina a születés előtti életről (Dr. Balázs Lajos egyetemi docens)

nyek nyelvezetében látni az alapvető eltéréseket. Az anyáknak szóló nevelő, népszerűsítő orvosi könyvek így fogalmaznak: „súlyosan károsítja a magzatot..." A szentdomokosi tiltó hiedelemszövegek pedig így: „ne végy az öledbe kutyát, macskát, ne rúgj beléjük, mert szőrös lesz a gyermeked". Tehát a tiltás megszegésének egyenes következményét szenzoriálisan vetíti elő. A kétféle megközelítési mód számos más példája is felsorolható. Az olykor általánosságban és elvontan fogalmazó orvosi stílussal szemben („csökkenti a magzat oxigénellátását..., gyakori koraszülést, kis születési súlyt idéz..., növeli a vetélést, halvaszületést, fejlődési rendellenesség valószínűségét", „előfordulhat egy toxoplazma élősködő", ami az átlag városi számára is van annyira misztikus, mint az általam leírt hiedelemvilág stb.) a tiltó hiedelmek a sérülések vizuálisan felfogható példáival, konkrét következményeivel sokkolnak. Más szóval, nem valószínűségről, hanem biztos következményről beszélnek. De úgy is fogalmazhatok, hogy a népi kultúrában minden tiltásnak spiritualizált és affektív töltete is van. Az én feladatom nem lehet az, hogy eldöntsem, melyik módszer jobb. Inkább az, hogy megpróbáljam megvilágítani a népi kultúra sajátos vonásait és eszköztárát. Ez pedig egy sokkal tágabb és specifikus tükrözési, valamint didaktikai elvből táplálkozik. Az analógiás látásmód mechanizmusa eszembe juttatja például a vallásos népi ikonográfia, régi falusi templomok tábláit, a parasztbibliák képeit, rajzait, sajátosan az ortodox templomok lenyűgöző képsorait, melyek a bűnbeesések szörnyű következményeit jelenítik meg. Vagyis a vétségek elkövetését mentális és lélektani reakciókat kiváltó, meghökkentő és elgondolkodtató vizuális képekkel akarják megelőzni. A címben megfogalmazott gondolat kiteljesítéséért el kívánom mondani, hogy kutatásaim rendszerezése és az orvosi könyvek, pontosabban a prenatális tudomány néhány kutatási eredményéről szóló tanulmány elolvasása közben rádöbbentem az archaikus tudás és műveltség korszerűségére is. A tudomány, a prenatális tudomány, mely a '60-as évek Amerikájában jött létre, fogalmazta meg a prenatális állapot, az intrauterin élet azon lényegét, amit a szentdomokosi mágikus műveltség ösztönösen, tapasztalati alapon több évszázada felismert és hagyományos kultúrájába hiedelemként rögzített. Tehát azt, amit Andrek Andrea így fogalmaz meg: „A terhesség az ember első individuális ökológiai helyzete, az anyaméh pedig az első ökológiai környezet."" A születés hiedelmeinek kutatása során számomra feltárult egy egészen kifinomult, irracionálisnak tűnő tudás, mely a magzat és környezete, magzat és anya viszonyát tükrözi. A hiedelmek sajátos módon tükrözik azt, amit a tudomány " Andrek Andrea: A kompetens magzat. In A megtermékenyítéstől a társadalomig. Budapest, 1996. 9.