Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

Testnevelés a katolikus és a protestáns városi iskolákban a XVI—XVII. században

A xvi-xvii. SZÁZAD a vég nélküli török elleni háborúskodás és a reformáció elterjedésének időszaka. A három részre szakadt Magyarországon Erdélyben jelentkezett legerőteljesebben a protestáns iskolapolitika hatása. Elszaporodtak és megerősödtek a városi-humanista iskolák, kialakult, szintén nyugati mintára a kollégium-típusú iskola. A XVI. század második felére a katolicizmus is felismerte, hogy az iskola komoly fegyver a reformáció kezében. A reformáció hatásainak ellensúlyozására a régi katolikus iskolák nem bizonyultak elégségesnek. Ezért az ellenreformáció hatására a jezsuiták szintén modern, a kor színvonalán álló iskolát akartak a protestánsokkal szembeállítani, sok kérdésben a protestáns módszerek átvételével. A jezsuitákat Oláh Miklós esztergomi érsek telepítette Magyarországra az 1560-as évek elején, de az ellenreformáció legjelentősebb személyisége, az egyetemalapító Pázmány Péter hathatós támogatása következtében növekedett meg igazán jelentőségük. A történetíró Apor Péter saját ifjúkorára visszaemlékezve így jellemezte a kolozsvári jezsuita kollégium XVII. századi belső életét testnevelési szempontból: „A konviktus udvara mintegy négyszögletű udvar volt, az közepin tekéző kő állott, ott az úrfiak, fő- és nemesember gyermekei tekéztenek, némelykor mind az convictorok, mind az seminaristák laptáztak is az maguk udvarokon... Amikor nem mentek a mezőre labdázni, akkor a monostori kertbe jártak a diákok, ahol külön helye volt az aprajának, nagyjának." Apáczai Csere János a magyar nevelésügy kiemelkedő képviselője 1648-ban került ösztöndíjasként Hollandiába. Legjelentősebb művének, a Magyar Encikíopédiándk nagy részét ottani tartózkodása alatt írta. A mű 1655ben, Utrechtben jelent meg a 1653-as évszámmal. Könyve, amely elsősorban a nyugati gondolkodók (pl. Descartes) írásainak rövidített fordítása, az enciklopédia műfajának megfelelően a legfőbb tudományok rendszerbe foglalt ismertetése magyar nyelven. Művében részletesen tárgyalja a testápolás, a testgyakorlás, az egészséges életmód alapvető kérdéseit, a test és a szellem párhuzamos művelésének szükségességét. „Megutálván a henyélést, szeresd a munkát - tanácsolta - Fuss mindentől, ami az embert kényessé teheti. Hálj örömestebben a száraz deszkán, avagy kemény kövön, mint lágy párnán, vagy gyenge ruhán... Ha melyedben vagyon még elevenség, ha szívedben virtusnak csak szikrája maradt távul, távul legyenek minden lágy, könnyű, kényes dolgok, keményeket keress, tűzön, vízen, kősziklákon, havasokon járj-kelj" - írta. Apáczai 1653-ban hazatérve előbb Cyulafehérvárott majd Kolozsvárott tanítva igyekezett elveit a gyakorlatban is megvalósítani és tanítványainak továbbadni. A magyar iskolarendszer XVI-XVII. századi korszerűsödése a reformáció-ellenreformáció küzdelmének eredménye volt, de azzal a következménnyel is járt, hogy az iskolaügyet mindegyik felekezet vallásiegyházi ügynek tartotta, az iskola egy-egy felekezethez kapcsolódó intézménnyé vált, a tanárok az egyházi közösségek alkalmazottjai lettek.