Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

TAKÁCS GYÖRGY (1924-) a Csepeli Vasas balhátvédje, 1953-ban 1955-ben 3 alkalommal kapott helyet a legjobbak között. — A zömök termetű, kitűnően helyezkedő labdarúgó taktikailag érett, megbízható védőjátékot nyújtott. Határozottan, gyorsan lépett közbe, jól rúgott és fejelt. Hatalmas bedobásai szögletrúgásnak is beillettek. Ez a specialitása kézilabdázó múltjából származott. TELEKI (TIEGELMANN) GYULA (1928-) a Budapesti Vasas hátvédje, 1954-ben és 1956-ban 3 alkalommal szerepelt a legjobbak között. — A sokoldalú labdarúgó kapus és szélső kivételével a csapat minden helyén játszott. A válogatottban a közép- és balhátvéd szerepkörét bízták rá. Erőteljesen, jól szerelt, kifogástalanul rúgott és fejjátéka is megfelelt. Nem kielégítő'gyorsaságát pontos helyezkedéssel igyekezett ellensúlyozni. Harcos játékfelfogása olykor szabálytalanságokba csapott át. TÓTH III FERENC (1925-) a Budapesti Honvéd balhátvédje, 1950-ben 2 ízben volt válogatott. — A megbízható, fegyelmezetten küzdő játékos pontosan helyezkedett, ellenfelét szorosan őrizte. Határozottan lépett közbe és pontosan rúgott. Fejjátéka és gyosasága nem volt kifogástalan. TÓTH MIHÁLY (1926-1991) az UTE, a Budapesti Dózsa és az Újpesti Dózsa balszélsője, 1949 és 1957 között 6 válogatott találkozón játszott és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. — A lila-fehérek zömök, bátor, gyors, ügyesen cselező szélsője a mezőnyben is hasznos munkát végzett. Körültekintően, pontosan adott be, de a kapura ritkán jelentett közvetlen veszélyt. Sportszerű játékmodora és szerénysége — dicséretet érdemlő vonásai.