Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)
Tradicionális játékok a magyar középiskolákban a századforduló előtt (Szabó Lajos)
A felvilágosult abszolutizmus kora meghozta a magyar iskolarendszer állami szabályozását. Mária Terézia feloszlatta a jezsuita rendet, állami felügyelet alá vonta az iskolákat és az 1777-ben kiadott Ratio Educationis című rendeletével szabályozta az oktatási rendszert. A Ratio a sokoldalú nevelés igényével lépett fel, ezért tág teret szentel "a tanuló ifjúság egészségi állapotának gondozására" is. 'Az államnak olyan polgárokra van szüksége, akik bármely terhet elvállalnak, testüket az év bármely szakaszában az időjárás viszontagságainak és szeszélyeinek kiteszik s végül akiket ereje veszett, elpuhult természetük el nem éktelenít. Azért önként meg kell nekik engedni, hogy az esztendő bármely szakában a téres és szabad levegőt élvezhessék, hogy séta közben társaloghassanak és az ilyen összejövetelek alkalmával maguk eszeljék ki üdülésük csinját-módját szóval, hogy játsszanak. De gondos előrelátással ügyelni kell majd, hogy a lelki fölüdülés éppúgy, mint az iskolai elfoglaltság, a fő céllal (tudniillik: az erős és engedelmes alatvalók nevelésével) mindig összhangban legyen, azért szükséges lesz a játékok fajait, helyét és idejét meghatározni és mindenben határozott rendet és szabályokat megállapítani." A rendeletet előkészítő iratokból kiderül, hogy a felvilágosult célok mellett határozott törekvés volt az egységes német nyelvű állam megteremtésére. Ennek egyik eszközeként a kezdetben támogatni kívánt magyar játékok a rendeletben már tiltott kategóriába kerültek. "A magyar ifjúság eleddig divó játékai heves mozdulatokban, futásban és ugrásban állottak. Nem bántottuk volna őket és hallgatólag előmozdítottuk volna a jövő nemzedékekre való átszármaztatásukat, ha azt hittük volna, hogy üdvös hatással vannak a jövő életre és kevesebb veszedelemmel járnak." Szomorú tény, hogy míg a Ratio haladó eszméi nem valósultak meg, addig a játékokra vonatkozó tilalmak bekerültek a gyakorlatba. A kor játékait megtalálhatjuk több iskolai évkönyvben, így a máramarosszigeti líceum játéklistája 40 különböző szabadtéri játékot ismertet, melyek közül 27-et tilt, elsősorban a népi eredetűeket. A felvilágosult abszolutizmus Mária Terézia és II. József uralkodása után teljes vereséget szenved, az iskolák játékkultúrája is konzervatív, germanizáló hatás alá kerül és megkezdődik a magyar hagyományokkal bíró népi játékok mellőzése, ami a középiskolából való kiszoruláshoz vezet. Ez a folyamat jellemzi a következő nyolcvan évet, ami alól csak az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc időszaka a kivétel. 1849-után tovább romlik a helyzet, hiszen a Habsburg önkényuralom éveiben még a népi játékhelyek (pl. csárdák) többségét is betiltják vagy lerombolják, megakadályozva ezzel a lázongó magyarok gyülekezését. Az 1867-es kiegyezés, mely megteremtette a dualista Osztrák-Magyar Monarchiát teljesen megváltoztatta a viszonyokat. Hatására megindulhatott az addig elfolytott egyesületi élet, mely addig sosem látott pezsgést hozott a sport és testnevelés területén is. Megindult a tomatanítói képzés, bekerült az iskolai tantervekbe tantárgyként a testnevelés. A nemzeti egyenjogúsítással járó nemzeti buzgalom hatására ismét felmerült a magyar nemzeti játékkultúra feltámasztásának igénye.
