Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Mozgásos népi játékok Hajdú-Bihar megyében (Vajda Mária)

játékainak ismert mondókás - mozgástanító játékok, valamint a kisebb-nagyobb gyerekek, fiúk és lányok, sőt felnőttek, erőt, ügyességet, szép mozgást és gyorsaságot igénylő játékai. A gyermekek életében óriási jelentősége van az utánzásnak. A gyermek társadalmi szocializációja során a különböző életkorokban testi, szellemi fejlettségének megfelelő fokon és formában utánozza környezetét, így készülve fel, így sajátítva el a különböző mozdulatokat, mozgásformákat. A kisgyermek számára különösen fontosak azok a mozdulatutánzások, melyek során kezüket, lábukat megfelelő módon használni, irányítani tudják. Erre a célra szolgálnak azok a mondókákkal kísért mozdulatutánzók, melyeket a korábbi szakirodalom "felnőttek játékai ölbeli gyermekekkel", "dajkarímek" címen közölt. Ezekben valójában a felnőttek aktivizálják magukat, megnyugtatva, mulattatva a kisgyermekeket, de a játékos gyakorlás addig folyik, míg a gyermek megtanul tapsolni, pacsit adni, jámi, guggolni, hőcögni, lovagolni, simogatni, stb. Ezekre a mozdulatutánzó játékokra szép számmal találunk példákat megyénk területén - a megjelent publikációk ezekből közöltek legnagyobb számban -, s ezek nagyfokú hasonlóságot, egyezést mutatnak az ország más területeiről ismertekkel. A mozdulatutánzó játékok között vannak olyanok, melyek népi hiedelmekhez kapcsolódó mozdulatokat utánoznak. Ilyen pl. a kislányok arcukról szeplőt lemosó mozdulata az első fecske látásakor, a megfelelő rövid ének kíséretében: "Fecskét látok, szeplőt mosok, Selymet gombolyítok" (Polgár) A mozdulatutánzó játékok zömükben különböző munkamozdulatokat ábrázolnak az összefogódzás és az együttmozgás kifejező ritmusával. Ezekben az erő, ügyesség és humor dominál. A női és férfi munkát utánzó mozdulatok bizonyos fokú elkülönülése tükrözi a nemi szerepek diktálta munkamegosztást, azonban gyakoriak az átfedések. Ebben a csoportban a fiúké az elsőség. A kislányok játsszák többnyire a máktörést (néha a kisfiúk is), öklük egymásra ütögetésével utánozva a mozdulatot. Polgáron jegyezték le azt a játékot, ahol a kislányok nyújtott lábbal leülve a szövést utánozzák egy archaikus ének kíséretében: "Szőjjünk, fonjunk Bécsi házivásznat, Bécsben van a doktora, Dorogon a mátkája, Has én tudtam vóna, Kiváltottam vóna,