Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Mozgásos népi játékok Hajdú-Bihar megyében (Vajda Mária)

Se egy pénzem, se két pénzem, Se nem tizenhárom, Vászon, vászon Bécsi házivászon. " Polgár (DMNA 2119. 13.) A kenyérsütést, kenyeres játékot, mint tipikus női munkát kislányok játsszák általában. Sárréten úgy játszották, hogy a "kenyerek" leültek a földre, lábukat szettévé egymás ölébe, hosszú sorban, s kart-karba öltve mondogatták előre-hátra hajolva: "sül a kenyér, sül". Az állva maradt két "gazdaasszony" mindegyik "kenyérnek" megkopogtatja a fejét, hogy megsültek-e már. Amelyiket megsültnek találták, kezénél fogva felrántották, s így folytatták, míg mindegyik kenyér ki nem került a "kemencéből". A kenyérsütés a fonók kedvelt játéka is volt, de ott már a legények játszották. Bakonszegen pl. a kenyérsütő legények először szitáltak, aztán dagasztottak, végül szakítottak. Tiszacsegén a legények a játék meglehetősen durva változatát játszották. Az idegen legénnyel való kitolás gyanánt, annak két karját elől megfogta két legény, a mögötte ülő pedig átkarolta és teljes erővel "kiszakították" az idegent, mire az legtöbbször hasravágódott, vagy az ajtónak esett. (DÉNIA = Debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattára 184. 25.) A galuskadobás vagy hajigálás kizárólag a fiúk játéka volt (hiszen a szoknyában járó kislányoknak illetlen, mi több szégyen lett volna, ha alfelüket mutogatják). Ezt a játékot ugyanis úgy játszották, hogy az egyik fiú hanyatt feküdt, karját hátranyújtva, lábát zárt állásban égnek emelve. Társa beleállt a tenyerébe, ráhasalt a fekvő társa talpára, aki előredobta. F

űrészeléskor keresztben összefogott kézzel egymást keresztező karjaikat húzogatják a fiúk. A sótörés igen jó váll- és karizom erősítő, a nagyobbacska fiúk, lányok erőpróbás játéka. Háttal egymásra kart fűz két gyerek és előbb az egyik, majd a másik veszi így fel hátára a társát. Hogy mindkettő egyforma ideig emelje a másikat, mondókát mondanak: "- Mit látsz? - kérdezi a felemelő. - Eget, földet, vaskarikát, /Átugrom a nagy patikát!" - válaszolja a másik, utána cserélnek. Az általánosan ismert játék menetében nincs különbség, csupán annyi, hogy van amikor simán, van amikor nagyot zökkentve teszi le társát a felemelő. A sótöréshez kapcsolódó mondóka sem mutat nagy változatosságot. Az ostorcsapó a fiúk népszerű erő- és ügyességi játéka. Kézenfogva állnak. Az első egy jó erős fiú. Elkezd egyre gyorsabban szaladni félkörben. Az ostor nagyon megfeszül, ekkor egy hirtelen mozdulattal "elcsapja". Az ostor végén levőknek kell a leggyorsabban szaladni és a legnagyobb utat futni. Ok az "ostorvég". Polgáron "csavaringó"-nak nevezték a játékot. A lánc végén lévő, utolsó játékos a "bunkó", aki