Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)

Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok és a MAORT államosításának kérdése

államosította annak javait. Az amerikaiak a gyakorlatilag államosítással felérő lépés ellen egy 1948. november 30-án keltezett jegyzékben tiltakoztak és egyben kétségbe vonták a szabotázsvád valóságtartalmát és a MAORT tisztviselők elleni vádak érvényességét. Egyben kártérítést követeltek az amerikai részvényeseknek, akiknek azonban a magyar állam nem volt hajlandó semmit sem fizetni. A MAORT tulajdonviszonyainak jogi rendezésére aztán 1949-ben került sor. December 31-én a vállalat állami kezelésbevételét megszűntették és egyben állami tulajdonba vették. Ezzel véget ért az amerikai tulajdonú vállalatok kisajátítása: összesen több, mint fél milliárd forint értékben került amerikai tulajdon a magyar államhoz. Az Egyesült Államok válaszlépésként 1950. februárban befagyasztotta a kelet-európai, közte magyar tulajdonokat és a következő évben bevezette a kereskedelmi embargót a kommunista uralom alatt álló országokkal szemben. A COCOM (Coordinating Committee) lista megtiltotta az összes olyan technológia vagy anyag szállítását ezekbe az országokba, amelyeket katonai téren fel lehetett volna használni; sőt, az ún. kettős használatú (polgári és katonai) technológiák exportját is tiltotta. A rendszer a hidegháború végéig érvényben volt; a közép- és kelet-európai titkosszolgálatok tevékenységének egyik központi elemét jelentette az ipari kémkedés. Az 1950-es évek és az 1960-as évek eleje az amerikai-magyar kétoldalú kapcsolatokat tekintve a mélypontot jelentették. A diplomáciai kapcsolatok a minimális szintre kerültek; a magyar hatóságok minden lehető módon zaklatták az amerikai diplomatákat, valamint a követség magyar alkalmazottait, akik közül többen börtönbe is kerültek, míg az amerikai diplomatákat ismételten persona non grata-nak minősítették. Mindkét fél erősen korlátozta a másik oldal diplomatáinak a mozgásterét és minden lehetőséget megragadtak arra, hogy megakadályozzák a helyi lakossággal való érintkezésüket. Az ún. genfi szellem jegyében (az 1955-ös genfi négyhatalmi megbeszélésen találkozott 1945 után megint az amerikai és a szovjet vezetés) Magyarországon is kevésbé hideg(háborús) szellők kezdtek fújni, amennyiben a Külügyminisztériumban javaslat született az amerikai-magyar kapcsolatok óvatos és bizonytalan normalizálására. Az 1956-os forradalom azonban csírájában elfojtotta ezt a gyenge próbálkozást. A Kádár-rezsim pontosan az amerikaiak által „szervezett ellenforradalom" mítoszára próbálta a legitimitását építeni - noha az amerikai vezetést legalább annyira meglepte a forradalom kitörése, mint a magvart. 1957-1962 között az Egyesült Államok napirenden tartotta az ún. magyar kérdést az ENSZ-ben, azaz, gyakorlatilag megakadályozta, hogy a Kádár-rendszer delegáltja elfoglalhassa a helyét a Közgyűlésben. Ebben az évben azonban hallgatólagos egyezség jött létre a két állam között: Washington nem emelt vétót a magyar ENSZ-tagság ellen, míg Budapest amneszdát adott a politikai elítéltek döntő többségének. Ezzel egy időben bonyolult és szerteágazó tárgyalások kezdődtek meg a két fél között a kapcsolatok normalizálására: a tárgyalások talán legbonyolultabb fejezetét a pénzügyi és vagyonjogi tárgyalások jelentették, melyeknek egyik alfejezetét a MAORT ügye szolgáltatta. A magyar követeléseket a korábban zárolt vagyontárgyak értéke, a magyar állampolgároknak járó, de az amerikaiak által korábban nem folyósított kifizetések (például, nyugdíjak), valamint az ún. restitúciós, azaz, azon javak értéke, amelyek a második világháborút követően amerikai megszállási övezetbe kerültek, de az Egyesült Államok a kommunista hatalomátvétel után nem szolgáltatott vissza, jelentették. Ez utóbbi tétel volt egyébként az egyetlen nagvobb összeg, amely valamilyen mértékben ellensúlyozta az amerikaiak jogilag sokkal megalapozottabb és nagvobb összegű kárpótlási igényét. Washington egyrészt háborús kártérítési igényt jelentett be; másrészt az államosítások során elvesztett amerikai vállalkozásokért szeretett volna