Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Laklia Tibor: A MAORT egy egykori dolgozó szemével
bombázta az USA légiereje. Órák alatt szigorodtak a szabályzatok; természetesen a légelhárítás továbbra is csak nézte a nagy magasságban, tömegével érkező gépeket. Szerencsénkre, több támadás nem érte az üzemeket. Az ellenség-képbe a gyújtólapok tömeges szórása került. Olajos ismereteim gyorsan alakultak. A MAORT-os munkát - elsősorban a pontosságot és fegyelmet - napok alatt meg kellett tanulni. Az igazi túrós munkáról, a közelmúlt éveiről - Mihályiról és Görgetegről - kitűnő és részletes beszámolókat hallhattunk, azért, mert a munkába állt diákok között volt Balázs László. 0 debreceni diákként „hazajött" édesapjáékhoz. Gyorsan kialakult barátságunk kapcsán ismerhettem meg közelről édesapját Balázs Pista bácsit. Neki akkor már 15 éves szakmai tapasztalata volt. Debreceni gépész-kovács szakmával került 1929-ben a város határában végzett állami fúráshoz, majd 1935-ben Mihályiban az első rotarv-fúrós csapat tagja lett. Tőle tudtam (tudtuk) meg a régi - ütvefúrós - és az új - rotary - fúrás közti különbséget. O az új berendezést „egy más világ" néven emlegette. Sokat beszélt arról is, amit Mihályiban, majd Görgetegen, Inkén, végül Kerettyén tapasztalt. Azt hiszem, ez lett a „MAORT-os magatartás" iskolája: az új ismeretek gyors elsajátítása és alkalmazása, a rend és fegyelem a munkában a dolgozók részéről, a munkavégzés feltételeinek biztosítása gépben, anyagban (pl. fúrószárban, cementben, alkatrészben), a fúrást kiszolgáló csapat összeállításában és munkafegyelmében, szállításban és tárolásban (csőrampák rendje) a MAORT részéről. Ezt később még Krénusz Pál és Fejér József (Görgeteg!) kibővítette, más-más nézőpontból! Rzt a rendet tanították és követelték meg a Standard amerikai mérnökei és fúrómesterei. Ezt a rendet tanulták meg a mi ifjú mérnökeink, többek között Gyulay Zoltán, Alliquander Ödön, munkásaink, akik közül többen gyorsan haladtak fontos beosztás felé: Balázs István, Szőcs I .ászló, majd Fejér József, Krénusz Pál, majd még újabbak, de mind a Mihályiban tanultak alapján. Már a legelső hónapokban megtanulták azt is, hogy a fúrós cég nagyon jól fizet, de szigorúan megköveteli a teljesítményt Ezt Pista bátyánk korrekt üzletnek hívta, sokszor elmondta később is. Három nagyon fontos esemény történt, mégis azt mondhatjuk, hogy az üzem munkájában, különösen munkastílusában nem volt változás. Erről később sok szó esett és nem csak vezetői szinten. Az 1939. évi „honvédelmi törvény" alapján, a kormány a MAORT minden vagyonát és teljes személyzetét a Kincstár használatába vette, 1941. december 20-án. Alig négy hét múlva, 1942. január 16-án Paul Ruedemann elhagyta Magyarországot. A MAORT üzemeit elsőrendű (legfontosabb) hadiüzemmé sorolták. Mit követelt a „hadiüzem" és mit kaptunk érte? Változatlanul az 1937-től kialakult munkastíluson folytatódott az „állami kezelésbe vett" és „hadiüzemmé" nyilvánított üzem munkája. Két fontos tényezőt kell kiemelnünk: a termelés érdekében kifejtett maximális erőkifejtés, minden szinten, ehhez az egves emberek hozzájárulása. Az elsőhöz néhány példa: a szabályok szerint a légiriadó ideje alatt az időt óvóhelyen kellett tölteni és tilos volt a közúti közlekedés is. Ennek betartása a fúrás és termelés munkamenetében lehetetlen volt. A fúrásnál egy-egy esetben, a közvetlen életveszély miatt, talán percekre elhagyta a csapat a torony közvetlen környékét, ilven volt a HE-26-os fúrás esete. A teherkocsik félreálltak arra a rövid időre, amíg a bombázó egységek elvonultak felettük. A termelő egységek nálunk egv percre sem álltak le. Az egyes emberek magatartása is hozzájárult a szinte lehetetlen helyzetek megoldásához.
