Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Laklia Tibor: A MAORT egy egykori dolgozó szemével
A munkában megjelenés pontosságát kell az első tényezőnek kiemelni. Ezt a körülményt a három műszakos munkarend mindenkitől megkövetelte az „oda kell érni, pontosan!" teljesítése. Hogyan? Gyalog, kerékpáron, hóban, esőben, de mindig, légiriadó idején is! Azt hiszem, mindenki értette a feladatát és egyensúlyba tudta hozni az érte járó ellentéttel. A háborús események tehát láthatóan nem befolyásolták a MAORT munkáját az olajmezőkön. Néhány példa ehhez, utólag megfogalmazva: „elhatározás-megvalósítás-termelésbe állítás" mai szemmel nézve is szinte hihetetlen gyorsasággal követték egymást. Amit mi láttunk: a H-5 jelű kút 1942. február 14-én kezdett termelni és még februárban - nagy hidegben és hóban! - megépült a Pusztaszentlászló-Tófej vasútállomás közötti 6 km hosszúságú vezeték és a vasúti töltőállomás; 1942 áprilisában kezdték építeni a HT-1 tartályállomást Pusztaszentlászlón a Válicka partján és a hozzá kapcsolódó 4"-os olajvezetéket Újudvarra, 23 km hosszban. Az olajszállítás június első napjaiban megkezdődött; ugyanebben az időben épült három vezeték Kerettye és Lovászi között, gázvezeték Kerettyéről Kanizsára és indult a Kerettye-UjudvarKápolnásnyék-Budapest 8"-os olajtáwezeték építése is. Tudtuk, hogy a keleti front eseményei, majd Románia kilépése nyomán minden csepp magyar olajra szükség volt. Bizonyosan ez is közrejátszott abban, hogy a í\L\ORT kivételes helyzetbe került. Ezt mi napról-napra éreztük. Két példa: a hadiüzem a legfontosabb beosztásban lévő műszakiakat - mérnököket, fő fúrómestereket, fúró és termelőmestereket - felmentette a katonai szolgálat alól, sok esetben mások részére is legalább halasztást tudott szerezni; az élelmiszer ellátásban a háborús körülmények országosan nagyon nehéz helyzetet teremtettek. A MAORT „élelemtár" a legfurcsább módon is tudott szerezni lisztet, zsírt, cukrot, de még lábbelit is. A családok egy része, a várható közvetlen háborús eseményekre készülve, még tartalékolni is tudott. A front közeledtével tömegesen érkeztek katonai alakulatok és civil menekültek, de a hét megyére zsugorodott nyugati országrészen a I\L\ORT még mindig sokat adott dolgozóinak. Az élelemtár szerepe tovább nőtt, a gondoskodás megkönnyítette az ünnepeket. Öt hónap telt el „front közeli" állapotban. A front ebben az időben nálunk a Babócsa-MarcaliBalatonkeresztúr vonalat jelentette, vagyis csak negyven kilométer távolságot. 1945 tavaszát evakuálás - leállás - menekülés togalmak jelzik. A hahóti üzem családjai szinte teljes létszámban visszajöttek, Szilas mérnök úr vezetésével. A front gyorsan elvonult, megkezdődött a károk helyreállítása. Az áruhiány és a világcsúcsot elérő infláció ellenére is a vállalat talált módot a segítségre, csere-kereskedelem alakult ki: benzint, gázolajat, kocsikenőcsöt, kénlapot, hamulúgot adtunk élelemért. Két további fontos lépés, az üzem melletti területet a megyei illetékes hivatal és a sajtó segítségével a vállalat dolgozói részére házhelynek szereztük meg; ezzel egyidőben megindult az üzemi „téglagyár". Ebben az évben volt a MAORT tíz éves! A második tíz év az olajipari munkában úgy indult, hogy a régi stílus folytatódott. Újra megjelentek az amerikai vezetők, de a vállalat hamar bekerült a pártpolitikai csatározások kereszttüzébe. A vezetők bizonyosan tudták, hogv a MAORT és az állam érdeke egyre inkább távolodik egymástól. A racionális termelési program és az állami tervszámok nem fedik egymást. Ez az út már 1948 nyarára a „szabotázs" vádjához, vezetők letartóztatásáig, a „MAORT per"-ig vezetett. A kormány- az 1949. december 31-i torvényerejű rendeletével megszüntette a MAORT állami kezelésbe vételét és elrendelte az államosítást. Megkezdődött az átszervezések végtelen sora. A MAORT korszak másfél évtizede véget ért.
