Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

külsőleg gyógyszerként, továbbá lámpákban világításra, kenőanyagként és hajók szurkozására használják. Fényes Elek: Magyarország leírása c. munkájában (1847) említi a muraközi előfordulásokat: „Kőolaj vagy kulimász Peklenicza mellett találtatik, s ez a szántóföldeken keresztül árkokban folyik úgy, hogy az uradalom évenként 20-30 mázsát szokott szedetni". A felhasználás lehetőségeinek kutatásával függtek össze azok a laboratóriumi vizsgálatok, melyeket a XVIII. századtól kezdődően többek is végeztek. 1788-ban Winterl Jakab, a budai egyetem vegytan tanára elemzi (desztillációs módszerrel) a muraközi olajat. 1842-ben Nedtwich Károly, a pesti egyetem profeszszora első díjat nyert a Kir. Magyar Természettudományi Társulat pályázatán, melyet a hazai aszfaltelőfordulások leírására, a kőolaj technikai hasznosításra írtak ki. „A gyulányok neméhez tartozó kátrányos fekete hegyi olaj" c. munkájában a muraközi (Festetics birtokon fekvő) és a hagymádi előfordulásokkal foglalkozik Az aszfaltot útburkolásra, az olajat világításra és gázgyártásra javasolja felhasználni. A XIX. század második felétől a petróleumnak világítási célra történő felhasználása, a petróleumlámpa elterjedése volt elsősorban az a tényező, amely úgy a kőolaj kutatása, kitermelése, mint feldolgozása gyors fejlődését, iparszerűvé válását sietette. Az 1860-as években Magyarországon is megjelentek az első petróleumlámpák. Elsőként, 1864-ben a budapesti hajóhídon váltotta fel a petróleumlámpa az olajlámpát. A petróleum ekkor még döntő részben Amerikából, Oroszországból (Bakuból) és Galíciából származott. A közvilágítás mellett egyre nagyobb igényt támasztott a lakossági fogyasztás növekedése is.