Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire - 1. A hadiüzemi rendszer kiépülése és az állami szociálpolitika

honvédelemről szóló 1939: II. tc. alapján üzemét honvédelmi munkára igénybevettnek nyilvánítom. Ennek alapján Cím üzemét működésének továbbfolytatására kötelezem és a hadiüzem személyzetét katonai vezetés alá helyezem. Ennek következtében az üzem alkalmazottai közül nemre való tekintet nélkül minden olyan személyt, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és a hetvenedik életévét túl nem haladta, honvédelmi munkára igénybeveszem és elrendelem, hogy a törvényes következmények terhe alatt a további intézkedésig eddigi szolgálati viszonyukban megmaradjanak és a kapott parancsok értelmében tovább dolgozzanak. A fentiek szerint honvédelmi munkára igénybevett személyek az üzemhez kirendelt katonai parancsnok (üzemi titkár) katonai vezetése alatt állanak".

115 Az olajiparban dolgozó összes vállalatot és üzemeiket ezzel hadiüzemekké nyilvánították, munkásaikat gyakorlatilag katonai rendszabályok alatt állónak minősítették. Ez azt is jelentette, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan továbbra már nem az 1937: XXI. tc. és az annak alapján született rendeletek voltak irányadók, hanem a katonai rendelkezések. Az 1939: II. tc. nem jelentette önmagában és azonnal az összes szociális rendelkezés eredményeinek felszámolását, de az ipari üzemek tulajdonosait ezután már nem kötelezték a korábbi rendeletek. Az ipari üzemek egy részében növelték a munkaidő hosszát, az átlagos napi munkaidő 9 órára emelkedett.

116 Az említett törvény rendelkezéseinek hatását az olajipari vállalatok munkásai nem azonos módon érzékelték. A nagy, külföldi (angol, amerikai) tulajdonban lévő részvénytársaságoknál a katonai parancsnok kirendelése megtörtént ugyan, de itt a vállalatok vezetése az üzletmenetbe nem engedett beleszólást. Minthogy a munkásokra vonatkozó rendelkezéseket is annak tekintették, a katonai parancsnok befolyása alig érvényesült eleinte.

117 A magyar tulajdonú vállalatoknál ez a hivatkozási alap nem állt fenn, s minden a kijelölt katonai parancsnok személyén, személyiségén múlott. Az angol és amerikai tulajdonban lévő vállalatok és dolgozóik helyzetében elsősorban nem ez a rendelkezés jelentett fordulópontot, hanem az 1941 decemberében a hadüzenettel párhuzamosan végrehajtott kincstári használatba vétel. Ettől kezdődően ezek a cégek is a magyar hadiipari rendszer szerves részévé váltak.

118