Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire - 1. A hadiüzemi rendszer kiépülése és az állami szociálpolitika

Az olajipari munkások - s az egész ipari munkásság - eletére, anyagiszociális helyzetére az 1939: II. tc. rendelkezéseinél komolyabb hatással voltak azok az események, változások, melyek a háború következtében a gazdasági életben bekövetkeztek. A konjunktúra, mely 1938 után a munkások helyzetének javulását eredményezte, 1940 közepéig tartott, s csak 1941 nyarától alakultak ki ismét konjunkturális viszonyok az ipari termelésben. Ez azonban a közben és folyamatosan történő változások miatt nem lehetett a korábbihoz hasonló hatással a szociális viszonyokra. Már 1940. után az ipari fejlődés egyoldalúvá válása, a mezőgazdaság termelési feltételeinek rosszabbodása, a fokozódó németországi szállítások miatt egyre inkább tapasztalható volt a kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlása. Az egyensúlyt árszabályozással, a polgári fogyasztás korlátozásával kívánták helyreállítani. 1940 második felében az élelmiszerek, közszükségleti, ruházati cikkek árát 20-25 %-kal emelték, a béreket viszont rögzítették. Növekedtek az adóterhek is, egyrészt a közvetett adók arányának emelkedése, másrészt az általános kereseti pótadó bevezetése révén. Az élelmiszerek fogyasztásában egyre több korlátozást vezettek be. 1941-ben az alapvető élelmiszereknél - előbb a cukornál, a lisztnél, a kenyérnél és a zsírnál - bevezették a jegyrendszert. Az élelmiszer fejadagok évről évre csökkentek. 1941 szeptemberében Budapesten és környékén lisztből a fejadag havi 2 kg, kenyérből napi 25 dkg volt. Ez 1942 februárjára 1,6 kg-ra illetve 20 dkg-ra csökkent. 1942 nyarától a kenyérfejadagot 15 dkg-ra korlátozták. Bevezették a textiláruk központi elosztását is.

119 A felsorolt intézkedések hatását az egyre növekvő infláció súlyosbította. 1943 végére egyes árak már a háború előtti szint háromszorosára emelkedtek.

120 Igaz, közben sor került a minimálbérek felemelésére is, de 1943 őszén már a reálbérek mintegy 20 %-kal maradtak el az 193941. évi színvonalhoz képest.

121 Ez az ércbányászatban már 1941 végétől, az ipar átlagában 1942 végétől tapasztalható, az olajbányászatban és kőolajfinomításban azonban még 1943-ban sem érzékelhető egyértelműen. Kitűnik ez a következő összehasonlító táblázatból:

122