Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
Mr. Buttler) egy magyarországi olaj- és gázkoncesszió ügyében 19 . Ezért kellett 1919-ben okvetlenül kimutatni a Lenti-i l:75000-es katonai térképen egy boltozatot. A budapesti Földhitelbank üzletkörét kiterjesztette az első világháború után Horvátországra és Boszniára is. Ennek a banknak részvénytöbbsége volt a zagrebi Parcellázó Bankban. Ez utóbbi megkaparintotta a boszniai teslici Falepárló Telepet. A budapesti Földhitelbank ebben érdekeltséget vállalt. Képviselője egy selmeci végzettségű erdőmérnök: Károlyi Árpád volt. Ez a Károlyi Árpád volt a vezérigazgatója az említett horvát vállalatoknak. Károlyi Árpáddal én gyakran találkoztam Budapesten a Földhivatalban. Őt a petróleumkutatás is érdekelte, s ezért ebben az ügyben tőlem kért tanácsot. Amikor láttam, hogy főnökeim menekülni akarnak az állam süllyedő hajójáról, én is bekapcsolódtam Paupera Ferenc, a Földhitelbank vezérigazgatója és Károlyi Árpád útján a horvátországi petróleumkutatásokba. Én lettem az ő geológus tanácsadójuk, majd az általuk alapított zagrebi "Bitumen" vállalat főgeológusa. Azért választottam Horvátországot, mert annak földtani viszonyait már 1916-ból ismertem, másodszor azért, mert a Bitumen ajánlata kecsegtető volt. Szerződést kötöttem a Bitumennel, amelynek értelmében szolgálataimért évi 168000 jugó korona fizetést, 3 szobás berendezett lakást, fűtést, világítást, automobil használatot és az utazásokkal, geológiai felvételekkel járó összes kiadásaim megtérítését kaptam. Ez akkor igen szép jövedelem volt egy fiatal geológus részére. Az én ellenszolgáltatásom ezért az volt, hogy egész Jugoszlávia területén nemcsak petróleum és földgáz, hanem mindenféle érc, hasznosítható ásvány, kőzet és szénnel kapcsolatos kérdésekben köteles voltam szakvéleményt adni. A magyar állami szolgálatból való kiválásom nem ment simán, mert Böckh Hugó befolyására báró Korányi Frigyes, akkori r^nzügyminiszter nem akart felmentésemhez hozzájárulni, különösen úgy nem, hogy megadják nekem a fóbányatanácsosi címet, amihez már az akta is elő volt készítve. De végül Pauperának arra az érvelésére, hogy Jugoszláviában is a magyar tőkebefektetés érdekeit fogom szolgálni, a pénzügyminiszter elengedett, és részemre a következő szövegű rendelvényt állította ki:
