Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
Mikor Pethe Lajossal visszatértünk Hosszúmezőre, a védelmünkre küldött Lenin fiúkat már nem találtuk Hosszúmezőn, ők már visszavonultak Debrecenbe, de az egy személykocsiból álló különvonat még a hosszúmezei állomáson vesztegelt. 1919 májusában, júliusában, októberében Budapest környékén, Szokolyhután térképeztem. 1919 tavaszán engem besoroztak a Vörös Hadseregbe a monopóliumok és bányászati kutatások tisztviselőinek legtöbbjével, beleértve Böckh Hugót és Böhm Ferencet is. Ennek az évnek a tavaszán tanulmányoztam a Karancskeszá környéki kőszénelőfordulásokat, majd Pásztó környékét. 1919. április 22-én Pávai Vájna Ferenccel és újdonsült feleségével Simonytornyára és Csákvárra utaztam, az ottani állítólagos előfordulások - amelyek egyáltalán nem léteztek - tanulmányozására. Június 18. és 24. között a Nagybátonyi-i fúrásokból megismert gázelőíőrdulásokat és a Sulyomhegyen lévő olaj, illetve bitumen nyomokat kellett megvizsgálnom. Mikor 1919-ben, besoroztatásom után, egy Üllői-úti kaszárnyában jelentkezni kellett, Böhm Ferenccel együtt hazaküldtek, miután két főzőtököt ajándékoztak nekünk. Miután bevonulásra nem került sor, a Pénzügyminisztérium kiküldött Tibolddaróc, Bogács, Tard, Kacs, Cserépváralja környékének földgáz és petróleum előfordulások szempontjából valótaniilmányozására. Tibolddaróconjó szállást, ellátást és könyvtárat találtam Halasy cs. és kir. kamarás udvarházában, ahol a tulajdonos nem volt odahaza. Ezen a felvételemen állapítottam meg, hogy a bogácsi első számú szén-fúrásban 124,56-128,33 m között 3,76 m vastag aszfaltos homokot tártak fel, és ott a felszínen kövületes szarmata rétegek találhatók. (Ennek a felvételnek a térképe az 1948-ban velem történt események következtében eltűnt.) Erről a felvételről 1919. július 23-án utaztam vissza Budapestre. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság bukása után egy ideig nem volt semmiféle kutatási tevékenység, mert a miniszteriális hatóságok el voltak foglalva a magyar állami bányászat liquidálásával és újjászervezésével. De már 1919. november 22-én dr. Böckh Hugó, mint a "magyar bányászati monopóliumok és bányászati kutatások központi igazgatóságának" vezetője a 2940. sz rendelettel a következőkre utasított:
