Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

Az 1950-es évek a teljesen irreális tervek és a mindenáron való termelésnövelés időszaka a szénhidrogén-bányászatban is. Az ipar elsősorban a nehézipar - igen gyors fejlesztése a szénhidrogén-bányászatot is komoly feladatok elé állította, elsősorban a megnövekedett üzemanyagos kenőanyag szükséglet kielégítése miatt. Szerepet játszottak azok az elképzelések is, melyek a vegyipar alapanyagaként vették számításba a kőolajat és a földgázt. Az ország energiamérlegében ugyan 1950-ben a kőolaj 8, a földgáz 4%-ot képviselt mindössze (arányuk nem volt nagyobb mint a fáé), ez azonban 5 év alatt a kőolaj esetében megduplázódott (16%), a földgáz esetében alig változott (3%). Az első ötéves terv a kőolajtermelés 60%-kal való növelését irányozta elő, figyelmen kívül hagyva minden ésszerűséget. Ez természetesen a régi mezőkből nem volt lehetséges, ezért a terv elkészítésénél a meglévő mezők mellett új mezők feltárását is számításba vették. Erre pedig igazán biztató jelek nem mutattak. Az ország kőolajtermelésének közel 99%-át 1950-ben még a dunántúli olajmezők adták, a MASZOVOL alföldi kutatásai csak szinte elvi lehetőségét mutatták a kitermelhető szénhidrogénkészletek növekedésének. Látható volt: a gyors iparosításhoz - és az érvényben lévő külkereskedelmi kötelezettségek teljesítéséhez - szükséges, megnövekedett olajigény kielégítése csak a mezők erőltetett termeltetésével lehetséges. A megmentő a nagylengyeli kőolajmező felfedezése volt, ahol - mint új és felfutó termelést nyújtó mezőnél (ennek termelésbe állításával a kőolajbányászat a felemelt termelési tervét már 1954-ben teljesíthette) - az említett szemlélet káros hatása már 1954ben tapasztalható volt. A mezőben vizesedés indult. A hibákból tanulni kellett volna, de nem így történt: a második ötéves terv - minden reális lehetőség ismerete nélkül - a kőolajtermelésnek két és félszeresére való növelését írta elő. S amikor kérdésessé és nyilvánvaló képtelenséggé vált a tervek teljesíthetősége, elővette a párt és állami vezetés a "régi" érveit: valaki vagy valakik szabotálják a termelést, a tervek teljesíthetőségét. 1956 nyarán vizsgálat indult egy újabb szabotázs-per megszervezése céljából az ipar több vezető szakembere ellen. A perre már nem kerülhetett sor a forradalom kirobbanása miatt. Az olajbányászat azonban még egy nagy koncepciós perrel és annak következményeivel kellett, hogy szembe nézzen: 1957-ben történt letartóztatásuk után Majerszky Béla bányamérnököt és 12 társát ítélték el a népi demokrácia megdöntésére