Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

irányuló cselekedetek és passzív szabotázs vádjával Zalaegerszegen. E per alföldi párja, Buda Ernő bányamérnök és társai pere az ugyancsak koholt vádak alapján ítélkező szolnoki bíróság előtt zajlott. A magyar kőolajipar 1957-ben ismét egységes szervezetbe tömörült: 1957. január 1-ével létrehozták a Kőolajipari Trösztöt, melyhez később (1960-ban) a gázipar is csatlakozott. Neve ettől kezdődően Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) lett. A magyarországi szénhidrogénmezők többségének felfedezése a Kőolajipari Tröszt megalakulása utáni időszakra esett. A kutatási tevékenység gyors fellendülését mutatja, hogy az 1957-1959. évi kutatások által feltárt szénhidrogén-készlet nagyobb volt, mint amit kezdetektől - 1937-től 1957-ig - megismertek. Az 1960-as évekig a magyarországi energiatermelés bázisát a szénbányászat jelentette. A szénhidrogének részaránya a hazai energia felhasználásban 1960-ban még mindössze 22% volt, de folyamatosan növekedett: 1965-ben 28%, 1970-ben 43%. A döntő változást kényszerítették: a szénbányászat már nem tudta követni az egyre növekvő igényeket, egyúttal megteremtődött - részben a hazai szénhidrogéntermelés növekedése, másrészt az import lehetőségei alapján - a hazai energiatermelés szénhidrogén alapokra helyezése esélye. (Megemlítendő: 1965 -ben a magyar gazdaság energiaforrásainak 31 %-a, 1970-ben 37%a származott importból. Kőolaj-behozatalunk 1970-ben már meghaladta a 4 millió tonnát.) Az arányok alakulásában nagy szerepet játszott a szénhidrogén-bányászat fejlődése, a termelés növekedése. Az 1960-as, 1970-es évek újabb termelési csúcsokat hoztak, melyek már nem a meglévő mezők erőltetett termeltetéséből, hanem új mezők feltárásából származtak. Még egy jelentős változás: az 1970-es évtizedben a magyarországi szénhidrogén-termelés súlypontja a Dunántúlról végérvényesen az alföldi területre helyeződött át.