Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

vasúti töltőállomás. Az olaj elszállítása sok gondot és nehézséget okozott, mert folyamatos szivattyúzást a kevés olaj miatt még nem tudtak biztosítani, szakaszos szállításnál pedig a könnyen dermedő olaj hamar lehűlt a vezetékben és a szállítás megindulásánál sokszor 100-150 bar nyomást is ki kellett fejteni. Ez mindaddig fennállt, míg a szállítandó mennyiség meg nem nőtt és így közel folyamatos szivattyúzásra térhettek át. A termelés rohamos növekedése miatt azonban ez az állapot sem tartott sokáig, mert az ideiglenes töltőállomás kicsinek bizonyult és a szállításban ismét problémák jelentkeztek (amit csak a zalaegerszegi vezeték és töltőállomás megépítése szüntetett meg). Az 1. sz. tartályállomás (NLT-1) [1. fénykép] megépítése nem okozott különösen nagy feladatot. Elég sok kút mélyült le a környéken (Nl-2, Nl-3, Nl-5, Nl-6), aminek alapján a kijelölést jól végezték. 1. fénykép Az NLT—1, mögötte az Nl-6-os termelőkút. A kutak lemélyítése és kiképzése a hahót-pusztaszentlászlói olajmezőn szerzett tapasztalatok alapján történt. A kutatófúrások az első olajtároló szintet, az ún. glaukonitos homokkövet harántolták, majd a homokkő alatti saruállással került sor a 6 5/8"-os béléscső beépítésére és cementezésére. Még 1951-ben kezdődött az Nl-7, Nl-8 és Nl-9 jelű fúrások lemélyítése.