Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

IV. KI A NAGYOBB KUTYA?

— Jól van Cézár — nyugtattam — jó kutya vagy — és még egy rövid féllépést sasszéztam odébb. A kutya felugrott, szembefordult velem, felhúzta ínyét, orrán összeráncolódott a bőr, láthatóvá váltak hatalmas fehér fogai. Különösen a szemfogak voltak félelmetesen agyarszerűek. — Félted, őrzöd a gazdi asztalát, jól van, jól van, jó kutya a Cézár — mormogtam barátságosan és visszaültem a fotelbe. A kutya azonnal összegömbölyödött előbbi helyére, de le nem vette a szemét rólam. Egy darabig üldögéltem, néztük egymást. Én a kutyát szeretettel, a kutya engem gyanakvással. Közben kívülről a folyosóról zajok hallatszottak, ajtócsapkodás, léptek. Cézár csak a füle mozgatásával jelezte, hogy figyelemmel kíséri azt is, ami a szobán kívül történik. Néha a szemét is az ajtóra fordította, azután ismét vissza reám. Most már néha megfontoltan pislogott is. Egyszer meg felemelte a fejét és nagyot ásított, ami kutya szokás szerint vékonyan sípoló szűköléssel végződött. — Hát ha nem engedsz az asztalhoz, akkor kimegyek a mosdóba, megmosom a kezem, meg más dolgaimat is elintézem — gondoltam. Újra felálltam, újra halk figyelmeztető morgás. — Ne haragudj, nem az asztalhoz megyek — és lassan elléptem az ajtó irányába. A morgás erősödött. Még egyet léptem, a kutya felpattant, egy ugrással az ajtó előtt termett, velem fenyegetően szembefordult, vicsorított és a morgás immár hangos hörgésbe váltott, folyamatosan morgott akkor is, mikor kifújta és amikor beszívta a levegőt. A szembogara sárgából zöldre váltott és villogott. Nem mertem tovább kísérletezni, visszaültem a fotelbe. Kisvártatva megjött a főtörzs a papírokkal. A kutya fektében néhány gyenge farkcsapással nyugtázta érkezését és rápillantott. Egyébként a helyét sem változtatta, még a fejét sem emelte fel. Elmeséltem a kalandot Cézárral. — Óh, bocsánat — mondta a főkutyás — el kellett volna magammal vinni a kutyát, mert hát ez a tárgy- és helyőrzés neki kutyakötelessége. Most tapasztalhatta, milyen munka közben ez a jószág. Egyébként tessék kimenni, ha kell. Óvatosan felálltam, a kutya behunyt szemmel feküdt, léptem egy óvatosát az ajtó irányába, közben le nem vettem a szememet az ebről, az pedig újra lehunyta a szemét, még három lépés az ajtó, nem nyitja ki a szemét akkor sem, mikor az ajtót kinyitom. Amikor a mosdóból visszatértem Cézár már teljesen az oldalán feküdt kinyújtva lábait, szemét lehunyva. Szándékosan kopogósan mentem a fotelhez és lezökketem tüntető zajosan. Csak a fejét emelte fel és mérhetetlen közömbösséggel végigmért, utána csendesen visszaejtette súlyos fejét a padlóra. Megszűntem számára létezni. — No kérem, itt van a törzskönyve, itt vannak a használati, takarmányozási brosúrák és ugyebár itt a csekk, amit e héten még tessék befizetni. Most pedig menjünk gyorsan, hogy ne fájjon neki a búcsú és ne tudjon kapcsolni, milyen helyzetbe is került. Én feladom majd rá a nyomozóhámot is, szájára ezt a szíjból készült szájkosarat, a pórázt rácsatoljuk, odamegyünk a maga kocsijához, maga beül, indít, én beparancsolom a kutyát a hátsó ülésre és azonnal induljon el. Lehetőleg gyorsan vegye a kanyart, hogy a kutya az egyensúlya megtartásával legyen elfoglalva. így hajtson haza. Otthon azután ne vegye le a szájkosarat az első idő-