Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

IV. KI A NAGYOBB KUTYA?

— Megvan a kutya, mondom a telefonszámot, beszéljétek meg a találkozót és nézd meg! Cézár a neve, másfél éves fekete hátú kan. Mindent tud: fegyelmezett, áll, ül, fekszik, kúszik, tárgyat őriz, nyomoz, ugrik, vízbe megy, csibészt fog, helyben marad parancsra. Csak parancsra eszik, nem fogad el idegentől élelmet! De egyet azt nem tud és ez a főbűne: csendben maradni! Ezért nem tudják használni, ezért adják el. Egyébként tökéletes küllemű, kemény, izmos 50 kg körüli eb. Otthon megtárgyaltuk a témát, megegyeztünk, ha lehet, legyen Cézár a mi kutyánk. Megbeszéltük a főkutyással a találkozót, kocsiba ültem és kimentem a megadott címre, a telepre. A katonás rendben sorakozó, dróttal elkerített kifutók, végükben szép kis házzal, bennük gyönyörű német juhászkutyákkal, impozáns látványt nyújtottak. Vidám csaholással üdvözölték a főnököt, odajöttek a rácsozott ajtóhoz és barátságosan lengették zászlós farkukat. — Valamennyit név szerint ismerem — mondta és valamennyien kiváló minősítésűek, szinte hibátlanok. Mást nem is tűrünk meg, Cézárnak is ezért kell mennie. Sehogyan sem tudjuk leszoktatni a fegyelmezetlen, rapszodikus ugatásról. Pedig már mindent megpróbáltunk higgye el, mert egyébként más vonatkozásban képességei és munkája alapján ennek a kiváló mezőnynek a közepe táján helyezkedik el. De hát az ugatása. . . így beszélgetve ballagtunk a boxok közötti utcácskában, amikor egy gyönyörű, fekete hátú, cserbarna lábú, az átlagosnál kissé nagyobb testű, klasszikusan szép fejű kutya boldog csaholással futott a dróthoz. Örömteli vinnyogással nyalta a benyújtott kezet, mely simogatott és a főkutyás, a kéz tulajdonosa halkan dörmögte : jól van, jó kutya a Cézár. Nos ez lehet a maga kutyája, ha megvásárolja és ha ő is elfogadja magát falkafőnöknek. Mert tudja ez a kutyavásárlás nemcsak pénzkérdés és azt ajánlom magának, ha ez nem sikerül, inkább hozza vissza, esetleg lesz egy másik helyette. Én csodálattal szemléltem a gyönyörű állatot, Cézár ügyet sem vetett rám, mintha ott sem lennék. — Most kimegyünk a gyakorlópályára és meglátja, mit tud Cézár. — Kinyitotta az ajtót és kiengedte az ebet. A kutya most első ízben vetett rám egy bizalmatlan, sunyi pillantást, miközben balról megkerülte a főtörzsőrmestert és fegyelmezetten megállt mellette úgy, hogy feje egy vonalban volt az altiszt bal combjával. Engedelmesen tűrte a nyakörv felcsatolását, szinte odatartva nyakát és megindultak a gyakorlópálya felé. A kutya úgy ment kiképzője bal odalán, hogy a póráz laza öblöt vetett és az eb feje mindig egy vonalban volt a bal láb vonalával. A pályán, ahol a különböző akadályok és egyéb kiképzéshez szükséges tereptárgyak voltak, a főtörzs lecsatolta a pórázt a nyakörvről. Cézár felszabadultan rohant fel, s alá. — Egyébként átadom a használati utasítást a vezényszavakkal és a végrehajtandó feladatok jegyzékével együtt. Tanulmányozza át alaposan és ha már egy kicsit magához szokott a kutya, akkor kezdjen el vele gyakorolni. Egyre többet, egy darabig minden nap, később egy fél év múlva hetente minimum három alkalommal. De mindig a leírt vezényszók és karjelzések alkalmazásával és ne tűrjön meg semmi lazaságot! A feladatokban addig ne menjen tovább, míg az eb az előzőt