Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

III. IRMA, TE ÉDES

zetek is tálalásra kerülnek. De most egy enyhébb esetet mesélt el az egyik kolléganő: A nagy hóban csak a legszükségesebb holmikat hoztuk le, ami az élethez alapvető feltételeket biztosít. De most már, így nyár közepén mondtam a Lalinak, hogy lassanként lehozhatnánk az értékesebb dolgokat is: amiket nászajándékba kaptunk. Hát fel is ment a szentem Budapestre és összeszedett az öregeknél sokmindent. Bepakolta a Skodába és jó későn este megérkezett. Pozitívan értékelhetem, hogy a különféle megbízásaimnak eleget tett és rendben kommissiózott, meglátogatta azokat, akiket kellett. Csak éppen a csomagolásnál volt slendrián. Képzeljétek! Kaptunk nászajándékba többek között egy gyönyörű hatszemélyes kristály pezsgőskészletet.-Hiába mondtam neki, hogy egyenként jól csomagolja be és közéjük még rakjon selyempapírt, nehogy összekoccanjanak. Hát képzeljétek, csomagolom ki, és mit látok? Egy pohár, az a gyönyörűen csiszolt ólomkristály pohár eltört. Bekiálltottam Lalit a szobából a konyhába, ahol a kicsomagolást csináltam, és mutattam neki a törött poharat. Igaz kicsit ingerült voltam, igaz ami igaz, és kissé hangosabb is voltam: — Nézd meg, te kétbalkezes balfácán, mit csináltál!? Már ezt sem lehet rádbízni? Eltört a garnitúrából egy pohár! A hatból egy! Most már csak öt van! Csonka a készletünk, páratlan számú pezsgőspoharunk maradt! Most mit csináljak?! Lali bejön, végighallgat, majd lezser mozdulattal kivesz egy poharat a dobozból és a konyhakövezetre ejti. Gondolhatjátok, majd szétpukkadtam. És a szövege!: — Mi a gond kisfiam? Az, hogy páratlan számú a készlet? Hát ezen igazán nagyon kár indignálódnod, és velem kiabálnod, mert látod? Most négy poharunk van. A négy pedig páros szám! Ha nem tévedek! Ezek szerint tehát 2X2, azaz négy embernek kiválóan megfelel! Nem igaz? — Te tisztára meg vagy húzatva! — rivalltam rá — ugye jogosan? — szándékosan eltörsz egy értékes ép ólomkristály poharat? Csak úgy? Most mi a fenét csinálunk itt, vacak négy pohárral? — Csaknem sírva takarítottam össze a szilánkokat, mire ez a tróger tudjátok mit művelt? — Kispajtásom! — mondta. — Igazad van! Tökéletesen igazad van, mert ugyebár négy pohár nem pohár, viszont három a magyar igazság! — És újra ledobott egyet a földre, oda ahonnan éppen az imént takarítottam fel! Hát ezt csinálta az a strici! Képzelhetitek, elöntött a méreg, az epe, meg minden! Elsötétült előttem a világ, nekimentem a gazembernek és gyorsan lekevertem neki két pofont. Egyet jobbról, egyet balról, hogy gondolkozzék, melyik volt a nagyobb. Igaz viszszakézből én is kaptam egyet, de csak olyan jelképeset, olyan legyintést. Nem volt dühös Lali, mert csak röhögött, de most már erővel vágott földhöz egy poharat. — így ni! - mormogta — most már csak kettő maradt. És mi ketten vagyunk, egyelőre. Ha netalán lesz gyerek, míg megnő eltörnek ezek is, nem lesz gond. Neked nem tetszett a hármas szám! Hát maradt kettő. Egy neked és egy nekem! így dukál, és gondolom, hogy te is rendbenlévőnek találod. Sírva fakadtam, ekkora ökörségen. Hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy nekünk