Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

III. IRMA, TE ÉDES

szépen összevarrták a fejbőrén. Az esetnek gyorsan híre ment és nagy derültséget keltett mindenütt. Legenda lett belőle. A lovag áthelyeztette magát, de az eset híre mindenüvé eljutott. Biztosan sokat szenvedett az ismerősöktől, szaktársaktól. Aztán lassan elfelejtették, a kinőtt haj eltakarta a vágások forradásainak zömét, ami a homlokán meg az arcán megmaradt az kifejezetten markáns, férfias karaktert adott az arcának. Később, mikor a férfiak egy részének sorsa, a kopaszodás őt is elérte és tar koponyáján előtűntek a vágások-öltések nyomai, újra megindult az élcelődés. A fiatalok, akik a sztorit nem ismerték, üzemi balesetre gondoltak. A kárörvendő kortársak azonban kegyetlenül tovább élcelődtek: — Mi van pajtás? Te tojásból keltél? Netán olyan kemény volt a héja? Vagy: — Te! Ez olyan, de olyan okos volt, hogy a fejbőre nem tudott lépést tartani a koponyája növekedésével és széthasadozott. Mások meg úgy vélték, hogy az egykori fiatalasszony olyan nagyon szerette a tisztaságot és olyan ügyesen tudott üveget tisztítani, hogy mikor férje át akart menni a másik szobába nem vette észre, hogy be van csukva az ajtó. Ő maga ilyenkor, ha jó kedve volt azt mondta, hogy sokat párbajozott vagy azt, hogy tévedésből toll helyett zsilettpengékkel töltötték meg a párnáját. Ha meg rossz hangulatában találták az élcelődök, egyszerűen elküldte őket a fenébe. Pár éve találkoztam vele. Lassan közeledik a nyugdíj felé.