Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

III. IRMA, TE ÉDES

egy-egy berúgás után. így a legbiztosabb volt a lakásban — ami egyébként magányos ház földszintjén volt — fogadni a férjpótló lovagot, aki nyilván jól csinálta azt, amire az asszonykának szüksége volt, mert rendszer lett a dologból. Nem kell elmenni otthonról, nem kell bujkálni, megszervezni a dolgot és ha valaki netán telefonon keresi nem is hazudik, ha elmondja, hogy ő már lefeküdt, ez a disznó férj pedig részegen horkol, nyugodtan panaszkodhat, még sajnálják is szegénykét. A házibarát pedig, egy göndör hajú jóképű fiatal fiú, bizonyára a jóllakott kandúr fölényes nyugalmával hallgatta az effajta csevegéseket. így aztán mindenki jól járt. Az asszonyka nyilván megkapta, ami neki kellett, a legénynek biztos partnere volt, akivel nem kellett táncolni, moziba menni, és nem állt fenn a kényszernősülés fenyegető veszélye sem. A férj is nyugton maradhatott a szemrehányásoktól, mert nyilván érezhette, hogy házasságuk nem éppen az egymást szerető fiatalok frigyének követendő modellje, de megnyugtathatta magát, hogy az asszony nem is túlzottan igényli az ilyesmit, hiszen csak az ivászatokért pöröl vele. így ment ez, ki tudja mióta, amikor egy apró kis hibán felborult ez az idilli állapot. A férj ugyanis, hajnaltájban rendszerint felébredt és ivott egy nagy pohár vizet. Mivel azonban erős dohányos is volt, rögtön rágyújtott egy cigarettára, azt elszívta, azután újra elaludt. Ha olyan állapotban volt, hogy hazajövet le sem vetkőzött, ilyenkor bújt pizsamába is. A botrány napján is ez történt. Hősünk felébredt és azonnal szájába tett egy cigarettát, majd rá akart gyújtani, de nem talált gyufát az éjjeliszekrényen. Kiment a konyhába, ivott vizet, kereste tovább a gyufát, de csak nem találta ott sem, így hát benyitott a szobába, ahol az asszonya nem volt egyedül. Mivel jelentős erőkülönbség volt a két férfi között, amihez a fennálló jogviszony is a kapusunk oldalára segítette billenteni a mérlegét, a lovag úgy döntött, hogy távozik. Szerencséje volt a szerencsétlenségben, mert már teljesen felöltözve, éppen menni készült egyébként is. Mindig ilyentájt szokott elmenni, mikor az esti kimaradók már hazaértek, a koránkelők meg még nem mozgolódnak. Ez eddig be is vált, de most ... az ajtó előtt a férj deltas alakja tornyosodik, az ágy mellett az asszony mezítláb, hálóingben. — Ne bántsd! — kérlelte a férjét. — Nem ő a hibás. A férj közelebb lépett, az asszony közéjük állt. A kapus egy villanásszerű mozdulattal az ágyra lökte feleségét és el akarta kapni a fiút. Az pedig megfordult és nekiiramodva a csukott ablakon át kifejeselt a kertbe. Szerencsésen landolt a virágágyások között és elszaladt. — Hol a fenébe' van a gyufa? — förmedt a feleségére. — Miért nincs a nachtkaszlin, sem a konyhakredencen gyufa? Hallod?! Az asszony lábujjhegyen kiosont a spajzba és onnan hozott egy doboz gyufát, amit tisztes távolságból a férjétől, az asztalra helyezett. — No azért! — fortyant fel az ember és komótosan rágyújtott, a használt gyufaszálat visszadugta a skatulyába, mellre szívta a füstöt mélyen, le a tüdőre, azután lassan visszaballagott a helyére. Pillantásra sem méltatta az asszonyt. A lovagnak levágták a szép göndör haját és a törött üveg okozta vágásokat