Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

III. IRMA, TE ÉDES

A LOVAG, AVAGY JÓ, HA A GYUFA A HELYÉN VAN A férj futballozott a helyi csapatban. Magas, erőteljes, ruganyos sportember, aki a munkáját is szerette. Ezen kívül még szenvedélyes dohányos volt és az italt sem vetette meg. így ment ez vidéken akkor az 50-es években és azt hiszem, ma is ez lehet a helyzet. Nagyon sok tehetség azért nem tud kibontakozni, mert röghöz kötött, csak az adottságait zsákmányolja ki, nem áldoz magára, nem fejlődik, nem él sportszerű életet. Emberünk kapus volt és ha jó napot fogott ki, nem lehetett neki gólt rúgni, ahogy mondani szokták, az ellenfél szemét is kivédte. Még a 1 l-eseket is megfogta ilyenkor. Mint mindenütt, esetünkben is az ún. sörmeccsek folytak, azaz a tét egy hordó sör volt. Azután a meccset követően jött az ivászat, ha nyertek azért, ha vesztettek bánatukban ittak. Ivott a vezetőség, a drukkerek, a csapat. De nemcsak sört, hanem töményét, bort, sört vegyesen és sokat. „Piált itt is mindenki, vedelte a szeszt alsó-felső szinten" — ahogy Hofi mondja. Hősünk a kellemes részegek közé tartozott. Elfogadta az ünneplést, ha jól játszott, zsebre vágta a szidalmakat, ha potyagólokat kapott, jópofa volt végig, nem kötözködött, nem bakafántoskodott és hatalmas testi ereje ellenére soha nem verekedett. Amikor érezte, hogy már eleget ivott, szépen angolosan távozott és lassan hazadülöngélt. Otthon azután bement a szobájába és vagy volt még annyi józanság benne, hogy levetkőzzön, vagy ruhástól dőlt az ágyára és mély álomba merült. A meccsek szombatonként voltak vagy vasárnap kora délután. Volt hát idő kialudni a mámort. Dolgozni, focizni, sokat bagózni és inni együttesen és hosszabb időn keresztül, nincs az az erős szervezet, ami meg ne sínylené. Mert barátunk napközben is ivott, a hét többi napján is, nemcsak meccs után. Nem örülnek ilyesminek a fiatalasszonyok, nem szeretik, ha elhanyagolják őket és nem szeretnek vergődni egy részeges, folyton hülyéskedő férjjel, akire a családi programokban sem lehet számítani. Ezért azután barátunkat az asszony kiköltöztette a közös hálószobából, mert hát ki hallgassa a mély kábulatban lévő horkolását, horkantását, ki szagolja azt a büdös pálinkaszagot, ki szívja a Kossuth meg a Munkás cigarettának égett pocokszőrhöz hasonló, mindent megülő füstjét. „Más hasznom meg úgy sincs belőle, ha mellém fekszik" — mondta a csinos fiatalasszony, ha szóba került, hogy ők külön szobában alszanak. És ezt el is fogadta mindenki, főleg az asszonytársaság, ugyanakkor teljesen jogosnak találták, hogy ha valaki otthon nem találja meg, ami neki jár, hát mással vigasztalódik. Ez a precíz kifejezés, hogy nem máshol, hanem mással — otthon történik ez a bizonyos vigasztalódás. Tudta ugyanis, hogy a piás kapusnak mennyi időre, alvásra van szüksége