Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

V. KOMORNOKI LACI ÉS MÁSOK (PORTRÉK)

KERTÉSZ DOKTOR ÉS AZ ISMERETTERJESZTÉS Kertész doktornak mindig az volt a véleménye, hogy a beosztottak akkor tudnak igazán hatékonyan dolgozni, ha ismerik egymás munkáját. No nem az egészet, nem „mélységben", hanem úgy átfogóan, nagyvonalúan. Mert akkor tudják hogyan kapcsolódik az ő tevékenységükhöz és látják az egészet. E mellett fontosság-tudatuk is erősödik, önbizalmuk izmosodik. Példának hozta fel a német autógyártást, ahol a monoton munkát végző dolgozó a szerelőszalagnál nagy plakátokon állandóan a szeme előtt látja a végterméket, a gépkocsit, és pirossal bekarikázva azt a részt, melyet éppen ő hivatott beszerelni. És a felirat: „Minden gondosan szerelt és ellenőrzött alkatrész növeli a biztonságot! A hanyag munka emberéleteket követelhet!" Ennek az elvnek megfelelően irányított is. A diplomásoktól megkövetelte, hogy annyira ismerjék egymás munkáját, hogy adott esetekben — kiszállás, betegség okozta távollét — egymást helyettesíteni is képesek legyenek. Ezt szigorúan megkövetelte és nem fogadott el semmiféle olyan reklamációt, ami úgy kezdődött, hogy „nem tudtam róla,... éppen nem voltam ott.. ., akkor kiszálláson voltam" stb. A kiszolgáló részlegek a rajzolók, gépírók, adminisztrátorok, adattári dolgozók egy-egy tagját időnként levitte a területekre, az olajkutatásokhoz, a termelőmezőkre és ott megmutatta, hogy a gyakorlatban hogyan is történik mindaz, amit szénhidrogénkutatásnak, mélyfúrásnak, olajtermelésnek hívnak, milyen is egy fúróberendezés, egy tankállomás vagy egy kompresszortelep. Hadd' tudják meg ezek a szegény irodisták, hogy amit fenn Pesten írnak, könyvelnek, leraknak, rajzolnak, dokumentálnak, az hogyan kapcsolódik az egészhez. Miként valósul meg egy terv, kelnek életre a rubrikákban rögzített számok, indulnak a hatalmas gépek, emelkednek a fúrótornyok, surrog az olaj a vezetékben, perpétum mobilé módjára forognak a hatalmas lendkerekek a dohogó gázkompresszorokon. Gigantikus, impozáns ez a látvány azok számára is, akik nap mint nap benne éltek. Hát még az irodákban, rajzasztalon, számlák, írógépek felett görnyedő adminisztratív alkalmazottaknak, akik először látják! A geológusok, geodéták, fúrómérnökök, geofizikusok rendszeresen jártak vidékre, de a tisztviselők, mivel munkakörük valójában nem követelte meg, ritkán jutottak ilyen alkalomhoz. Szerencsére a főnöki szemlélet ehhez hozzásegítette őket, ha nem is túlságosan sűrűn. Kertész doktor, nemhiába volt egyetemi tanár, nagyon szeretett magyarázni, élvezte a tanítást. Valóban! Egy ilyen szakmai kirándulás, melyet ő „ismeretterjesztésnek" nevezett, nagyon kellemes volt. Különösen a vendég, a tanítvány szá-