Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)

V. KOMORNOKI LACI ÉS MÁSOK (PORTRÉK)

mára. Hát hogyne! A nap úgy kezdődik, hogy a lágy rugózású, halk motorú, nagy fekete szolgálati kocsi elmegy értük a lakásukra. Ez már maga egy esemény, hát még ha a szomszédok, az éppen munkába igyekvő ismerős házbéliek látják, hogy ő száll be abba a meseautóba! Az aztán az igazi! Láthatják most, saját két szemükkel, hogy nem akárki ez az ő lakótársuk. Azután egy kellemes út következik olyan tempóban, melyre az itt-ott elvétve már létező magánautók, Wartburgok, Trabantok, Moszkvicsok, Skodák nem képesek és amelyektől még a kisebb főnökök Pobjedái, Warszavái is messze lemaradnak. Minthogy az adminisztráció — mint mindenütt — az olajiparban is elnőiesedett, ezért az ismeretterjesztés alanyai is általában a nőnemű dolgozók köréből verbuválódtak. De, hogy szó ne érhesse a ház elejét, Kertész doktor kettesével vitte őket magával. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején érvényes normák szerint az italozás a bocsánatos bűnök, a félrelépés — pláne beosztottal — pedig a halálos vétkek közé számított! Ilymódon nagyon indokolt volt Kertész doktor óvatossága. Egyik alkalommal érdekes párosításra került sor. Mindketten fiatalasszonyok, elvált, illetve válófélbeni állapotban. Az egyik alacsony, fürge, feketehajú, teltkarcsú, cserfesszájú teremtés, a másik; igen magas, vékony, feketehajú, világosszemű, reprezentatív jelenség. Régi jó barátnők, ezért is kérték a tanulmányúton való együttes részvételt. Méretekben, alkatban és természetben egyaránt lényegesen különböző személyiségük egy dologban azonban tökéletesen megegyezett, miszerint mind a kettőjüknek módfelett tetszett Kertész doktor, akiről egyébként is olyan hírek terjengtek, hogy szereti a gyengébbik nemet. Ő is válófélben volt, azaz inkább olyan modern, nyitott házasságban élt, amelyben mindketten járták a saját útjukat, de mindketten — magas beosztású, intelligens emberek lévén — vigyáztak a látszatra. A feleség (az akkori feleség) egyébként is a külkereskedelmi szférában dolgozott, így hát többet volt külföldön, mint otthon. Jó szervezéssel és a nyilvánosság óvatos kikapcsolásával Kertész dr. tehát szinte agglegényi életet tudott megvalósítani, annak minden előnyével és hátrányával. Előnynek számított a szinte korlátlan partnerkapcsolat létesítésének lehetősége és az a körülmény is, hogy nem kellett elszámolnia az idejével, hódolhatott a tudománynak, a munkájának és a kedvteléseinek egyaránt. Hátrány lett volna a meleg otthon hiánya, a családfőnek kijáró élelmezési és ruházkodási ellátás, feleségi szeretetteljes gondoskodás. Azért csak „lett volna" ez a hátrány, mert György barátunk ezt nem igényelte. Reggelire megelégedett egy sebtiben felhajtott tejeskávéval, egy újságolvasás közben elmajszolt kiflivel. Ebédre szintén hideget hozatott, parizert zsemlével, vagy franciasalátát, és azt is olvasás, telefonálás közben, oda sem figyelve fogyasztotta el. Munka után az egyetemre, a Földtani Társulatba vagy akadémiai ülésre mentében vagy utána, rendszerint beült egy kiskocsmába vagy sörözőbe, pörköltet, pacalt vagy sóletet enni. A lehető legegészségtelenebb életet élte! Számos színész, költő és egyéb szabadfoglalkozású művész barátja volt. Ezzel a baráti körrel csak úgy tudott lépést tartani, hogy kizsarolta a saját szervezetét. A művészek ugyanis éjszakai életet élő emberek, előadások után vacsoráznak, beszélgetnek, szórakoznak. Rendszerint