Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

KEREKI ANDRÁS 1918-2003 Erdélyben, Sinfalván született, jómódú gazdálkodó családban. 1933-tól Bukarestben tanulta ki a bognár mesterséget és 1936-ban szerzett segédlevelet. 1939-ben behívták katonának, de egy év múlva egységétől Sinaján elszakadva, átjött az új határon Magyarországra. Az útja Zalába vezetett. A már korábban Pakodon élő bátyjáéknál talált otthonra. Rövidesen Zalaegerszegen, a jó hírű Bácsai kocsit-hintót készítő műhelyben kapott munkát. Egy év után, 1942-ben, az alakuló pusztaszentlászlói üzemben helyezkedett el, toronyács lett. Albérletben lakott Jandóéknál, együtt Bedő Vincével. 1942. karácsonyán Egerszegen kötött házasságot. Ot év albérlet után, 1948-ban, a vállalati „téglagyár" termékét is felhasználva, Pusztaszentlászlón felépült a családi ház, most már igazán kötődve Zalához. 1942-1950 közötti nyolc évben több mint ötven fúrásnál dolgozott a brigád, benne Rozek Nándor, Bőlecz Kálmán, Horváth József. 1950-ben Kerettyére helyezték, majd 1955-ben Gellénházára került, ez azonban szinte állandó külszolgálatot jelentett. Hat év alatt dolgozott Igaion, Babócsán, Bősárkányban, Mihályiban. 1961-ben balesetet szenvedett. Ettől kezdve, több mint másfél évtizedig, a vállalati üzemfenntartás dolgozója. Ebbe az épületács munkától a parkettázásig minden munka beletartozott. 1978-ban ment nyugdíjba. A negyedszázados nyugdíjas állapotában a pihenés mellett hosszú éveken át famunkában sokat segített régi és új barátoknak, szomszédoknak. Aztán egyre inkább csak a ház körüli kertészkedés maradt. A csendes délutánokat, estéket kitöltötték a soha véget nem érő történetek, mesék a szülőföldről, Erdélyről. Zalai lett, de erdélyi maradt. Sokszor látogatta meg szülőföldjét, gyerekeivel is megismertette az egész Erdélyt.