Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

ROSTA FERENC 1906 - 1986 Igazi soproni! Édesapja az Evangélikus Líceum magyar-görög-történelem szakos tanára. Az ifjú Rosta Ferenc érettségi után, a családi indíttatásból, ugyancsak a tanári pályát választja: magyar-angol szakra iratkozik Budapesten. A pályakorrekció 1935-ben következik be, amikor Sopronban, a bányamérnöki kar hallgatója lesz. 1939-ben a valétálók között találjuk. Két évig demonstrátor, majd 1941-ben, bányamérnöki diplomával a zsebében a MAORT alkalmazottja. Szakmai munkáját Erdélyben kezdi, a vállalat „kölcsönadja" a kincstári fúrásokhoz. Nyárádszeredán, majd Erdőszentgyörgyön üzemvezető. 1942. március 23-án a vállalat visszahívja és Lovásziba helyezik.. 1945. május közepén kap új megbízást és lesz a háborús események során külföldre távozott pusztaszentlászlói üzemvezetés utódja. Kedvező a váltásban: a főmérnöki ház azonnal beköltözhetően rendelkezésre áll. újszerű számára, hogy a mezőben folyó fúrási munka irányítása mellett az olajtermelési kérdésekkel is foglalkoznia kell. Pontosabban: az üzem mintegy száz, a termelésben dolgozó munkásának elfoglaltságot kell találni, mert az olajszállítási problémák miatt augusztusig a kutak zárva vannak. Az újjáalakult központ felé írásban szinte folyamatosan jelzi ennek morális gondját. Irányításával megtörténik a termelő rendszer felújítása, a háborús építmények lebontása. 1946-ban jelentős gázvagyon jelei mutatkoznak a HE-30. fúrásnál Pusztaedericsen. Ettől kezdve ez lesz az üzemvezetés legfontosabb területe. A mező feltárásához a Balázs-csapat mellé Lovásziból megérkezik Edericsbe a Zonda-Fejér csapat és dr. Vecsey geológus. Ezek a vezetők számára már Lovásziból ismertek, így a beilleszkedés és együttműködés zavartalan és eredményes. A HE mező feltárása műszaki baleset nélkül történik. Ezekben az években nem az általa nagyon jól ismert fúrás, hanem a csökkenő olajtermelés és az új társadalmi-politikai helyzet jelentett problémát. Ezen a korszakon kellett az üzemvezető Rosta Ferencnek is átjutni. Mi segített neki ebben? Elsősorban az, hogy a kollégáival, közvetlen munkatársaival és a munkásokkal egyaránt korrekt, jó kapcsolata volt. A szakszervezeti vezetők, az Üzemi Bizottság tagjai, az új pártvezetők kivétel nélkül elismerték szakmai ismereteit, de emberi értékeit is. Az 1946. nyarán bekövetkezett „B" lista készítése során elsősorban az ő szava döntött az emberek kiválasztásánál. 1949. májusában leváltották, Nagykanizsára helyezték, fúrási főtechnológusi beosztásba. 1957-ig a változó nevű szervezeteknél dolgozott, majd az '56 utáni koncepciós perek egyik áldozata lett. 1957. március 7-én letartóztatták, 1960. április l-jén amnesztiával szabadult. Három hónapig a Soproni Sörgyárban ládakészítő, majd a Soproni Erdőgazdaságnál hivatalsegéd, kézbesítő. Az olajiparba 1961. július l-jén kerül vissza. Az Alföldön dolgozott különböző beosztásokban, hat esztendőt. A nyugdíjkort elérve megválik az olajipartól és 1967. február 17-től a Bauxitkutató alkalmazza Nyírádon, 1972. augusztus 31-ig. Még egy évre - szerződéssel - visszamegy a bauxitosokhoz, Balatonalmádiba. 1973. a fordulópont: a Bányászati Múzeumban tudományos munkatárs, tanácsadó. Ez a munkakör adja meg számára a sok munka és a viharos évek után a nyugalmat. Egyre többet gyengélkedik, de dolgozik, dolgozik, élete utolsó napjaiig. Kárpótolni akarta a sors? Két napig volt kórházban.