Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

SALAMON KÁLMÁN 1909 - 1977 Rózsásszegen született, a két testvére maradt otthon gazdálkodni a családi birtokon, ő Zalaegerszegre ment és beállt asztalos inasnak a Szálai és Társa Bútorüzembe. Itt szerzett 1930-ban segédlevelet és próbálkozott - még Budapesten is - tartósan munkához jutni, kevés sikerrel. Végül Bakon kapott munkát, Héder Lajos asztalosmesternél. 1936-ban mesterlevelet szerzett és hat éven át önállóan dolgozott. A biztosabb kenyér reményében 1942. tavaszán lett a MAORT pusztaszentlászlói üzemében asztalos és toronyács, ahogy a gyorsan fejlődő üzem érdeke kívánta. Részben ez a kettcfeség, részben a nagy szakmai ismeret tette őt rövid idő alatt megbecsült szakmunkássá. Bakon, saját házában lakott az egyre gyarapodó családjával, így adódott számára napi feladattá: eljutni a 12 km-re levő munkahelyre kerékpáron, rossz makadámúton, két munkatársával: Gubinecz Györggyel és Zsohár Györggyel. Söjtöri ismerősei szerint olyan pontosan jelent meg minden reggel, hogy órát lehetett állítani hozzá. Ez természetesen csak a járható út esetében volt igaz. Téli nagy hóban a gyaloglás volt a megoldás. Salamon Kálmánt a munkába járásban és a napi munkájában is a pontosság jellemezte. 1944-ben a HE-26-os kút melegvizére fából készített medence tervezője és kivitelezője volt, igazi mestermunka! A hadiüzem számára is felmentést adott a katonai szolgálat alól, így folyamatosan dolgozott. Sorsa egyező lett az üzemével. Utolsó napokig Szentlászlón maradt, de végül is 1951. június 20-án Bázakerettyére helyezték. Nem akarta vállalni a családtól külön élést, így közös megegyezéssel, több mint kilenc év olajipari szolgálat után szűnt meg a munkaviszonya. Újból igazi asztalos lett, különböző vállalatoknál dolgozott. Még egyszer olajos lett: 1952-57 között, öt évig a Zalai Kőolajipari Vállalatnál vállalt munkát. Ezt követően megint csak több munkahely, egészen 1969. októberéig, nyugdíjba vonulásáig. Igazi polgár lett Bakon. MAORT dolgozó korában is megtartotta ipartestületi tagságát. Ebből a körből alakult ki - és maradt meg végig - baráti társasága. Ot évig a községi sportkör elnöke, majd hat évig a futballszakosztály vezetője volt. Bakra kerülésétől művelte - részben segítséggel - a sárhidai dűlőben levé) 1 hold földet. Itt megtermett minden évben a két sertés hizlalásához is szükséges kukorica és krumpli. Ezt a „pótlást" a hat gyerek éhes szája igényelte. Egészsége megromlott. A rövid, alig nyolcévnyi nyugdíjas idő után 1977. április 14-én szívbetegségben hunyt el.