Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

RANGLI ISTVÁN 1919 - 1993 Gyerekéveit a dunamenti Madocsán tölti, édesapja itt hivatásos katona: méneskari tiszthelyettes. Dunaföldváron lesz ipari tanuló. Három szakmából szerez segédlevelet: géplakatos, bádogos, fegyvermester. 1938-ban Hahótra látogat az itt élő rokonokhoz, Rángliékhoz. Itt hall a környéken kezdődő olajkutatásról. Néhány hét múlva visszatér és átkerékpározik Bázakerettyére, jelentkezik és természetesen felveszik az épülő új üzembe. Szakismerete és hihetetlen fizikai ereje együtt lesz alapja gyors előmenetelének: egy év múlva már a csőszerelők egyik csoportvezetője. 1942-ben, az induló pusztaszentlászlói üzemhez helyezik. A feladat ismétlődik: zöld mezőn kell sokat, gyorsan építeni. Családjával Fatéréknál bérelnek lakást, majd 1945-ben az üzemi légó-központban (pincébe) költöznek. Többször behívják katonának, rövid idő után utoléri a hadiüzemi felmentés, hazatérhet, így vészeli át a nehéz hónapokat. Fizikai munkában beosztottjai meg sem tudják közelíteni, ugyanakkor ezt ő tudja, így soha nem önmagához méri a teljesítményt. A Csetkovics és Rangli páros megcáfolta a régi közmondást, igen is elférhet két „dudás" is egy csárdában. Kapcsolatukat jó együttműködés, sőt barátság jellemezte. A csökkenő létszámú Pusztaszentlászlóról az elsők között helyezték Kerettyére, de ez az ő esetében állandó ottlétet jelentett, a család is átköltözött. 1954-1958 között elvégezte a Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Technikumot Nagykanizsán, egy évvel a fiát megelőzve érettségizett! 1959-ben Nagylengyelbe került. 1962-ben Szolnokra helyezték, majd a szinte rohammunkával épülő Algyőn lett csőszerelő üzemvezető. Bizonyított, bár itt erre nem volt szükség, hiszen a vezetők közül többen - így Juratovics Aladár, de Pápa Aladár is - még a Dunántúlról ismerték. Fáradhatatlanság és páratlan memória jellemezte munkáját ezekben az években. Itt is sokszor megtörtént, hogy az egész algyői térséget behálózó vezetékrendszer egy-egy meghibásodott pontját fejből, egy perc alatt meghatározta, ha kellett lerajzolta. (Még Kerettyén történt meg, emlékszik vissza Turkovich György kezdő mérnök korából, hogy a Csetkovics-Rangli páros a gazolintelep leállásával kapcsolatos teendőket vezetékenként, tolózáranként néhány óra alatt egy este számára lerajzolta, mind a következő napokban kitűnt, egyetlen tévedés nélkül!) Rangli István nagyon sokat és eredményesen dolgozott, minden munkahelyén. Nem a szíve fáradt el, hanem a lábai. Orvosi javaslatra 59 éves korában nyugdíjba vonult. Még aktív korában Makó mellett egy kényelmes pihenő tanyát épített, így a 15 nyugdíjas év szépen, csendben telt el. Sok jó bogrács parti - gulyással, pörkölttel, halászlével - színesítette ezeket az éveket. 74 évesen távozott, de a Rangli-történetek még Zalában is őrzik emlékét.