Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)

II.rész A mi 10 esztendőnk - II/8. fejezet Számadás és megemlékezés

PINTYŐKE JÓZSEF 1911 - 1994 Géplakatos szakmát tanult Pusztamagyaródon majd szerzett segédlevelet 1928-ban. -•äWB^^W Néhány év után speciális malomgép-szerelő és karbantartó ismeretet elsajátítva zalai és somogyi községek malmainál dolgozott. 1943-ban került az olajiparba: a pusztaszentlászlói üzemben, a HT-1 tartályállomáson kapott szivattyú- és tartálykezelői, majd műszakvezetői beosztást. A Hahót-Ederics térség fejlesztéséhez létesített új tartályállomáson, a HT-2-ön, ugyancsak műszakvezető lett 1948-ban. Hibátlanul, pontosan végezte munkáját, ezt elismerték vezető beosztással és kitüntetésekkel. 1950-ben került át „jogilag" Kerettyére, de Ederics maradt a munkahelye. 1971-ben ment nyugdíjba. Mint a környék minden falujában a „gazdaságot" szőlőhegy nélkül nem lehet elképzelni, így ez igaz Pintyőke József esetében is. A tófeji hegyen 600 négyszögöles szőlő, rajta jól megépített présház, benne a borászkodáshoz szükséges minden kellékkel, jól felszerelve. A MAORT szolgálat idején a „sógor" segített sokat, a nagy munkaigényű hegyi feladatokban. Pintyőkéjék rizlingje nem csak a tófeji hegyen volt ismert, sok olajos vendég megfordult itt Söjtörról, Pusztaszentlászlőról és természetesen Edericsből, de Kanizsáról is. A „jó rokon" jelző illett rá, de baráti köre is tartósan megmaradt; a szakmából Csetkovics István, Hadri Pál, Koltai Lajos és még mások is tartoztak ide. Vasas szakmája mellett szerette és értette a földmunkát. A szőlő maradt haláláig a kedvelt és mindennapos tevékenység, de évekig szomorúan emlegette a 2 katasztrális hold földet, amit 1950-ben elvettek tőle. Hosszú csendes pihenőt adott neki a sors, közel negyedszázadig tudott hódolni szőléíművelő-borász hobbijának.